Iskola a (lát)határon

Az úgy volt...
Az úgy volt, hogy körzetileg a Kerék utcai Általános és Középiskolába tartozunk. Egy óriási rózsaszín épület , amely közel a Szentendrei úthoz, a raktár utca elején található. Ideális lett volna. Földrajzilag....máshogy, nemigen...
Bennem motoszkált, hogy most ne hagyjam magamban elfojtani a vágyat- mint az óvodakezdéskor- és megtaláljam Danának az ideális iskolát.
Böngésztem az internetet, nyitott füllel jártam a játszótereken, elmentem másik két iskolába.
Interneten nem találtam véleményt.
Játszótereken vagy semmit nem mondtak erről a körzetes iskoláról vagy visszakérdeztek:
-Biztos, hogy oda?
Mindkét másik iskola sokkal szimpatikusabb volt. Nem emelnék ki semmit, de az összbenyomás alapján éreztem, hogy dejólennehaidejárna!!!
Aztán az igazgatók rávilágítottak, mennyire túljelentkezés van ezen a két favorit helyen.
És akkor (egyidőre) elnyomtam magamban a vágyat, hogy máshova kellene...elkezdtük a Kerék- kuckót,megismertük Réka nénit, Norbi bácsit, bele nyugodtunk, hogy Danus matek tagozatos lesz...
Aztán eljött a beiratkozás hete, és egyik este vacsoránál Dana hamarabb befejezte, elmehetett az asztaltól és elkezdett írni valamit. Szavakat, mondatokat, mesét...már nem tudom pontosan. Okos volt.
És akkor Krisz megkérdezte:
-Biztos, hogy jó lesz a Kerék iskola?

És onnantól elindult a lavina. Levelek egy másik ISKOLA igazgatójának, bevetve pedagógus létemet, többszöri ISKOLA látogatás, papírok, esélyek miatt. Aztan kaptam egy pecsétes dokumentumot. Elmentem a szülőire. Beirattam Danát.

A CSILLAGHEGYI ALTALANOS ISKOLÁBA!!!!!!

Néptánc, néphagyományok tagozat. Gabi néni és Ildikó néni.
Madarak az iskolában, több sportpálya, GŐTÉS- tó közelsége. Barátságos hangulat, jó illatok.
Oláh Daniella 1/B.
Könnybe lábad a szemem, ha leírom.
Anya -Apa akarta, hogy igy legyen. Vállaljuk a felelősséget.

Itthon és...

Lezárult az első negyedév, lehet mérleget vonni, és megállapítani, hogy a mérleg állása: POZITÍV.
Több szabadidő, rugalmas munkaidő, hatékony munkavégzés, kellemes környezet, maximum önállóság, egyéni fellépés, nagyobb munkakedv, sikerélmény. Ezek a legfontosabbak, amelyek február óta jellemzőek Krisz munkájával kapcsolatban. Merthogy ITTHON dolgozik!!! JUHÉJJ!!!
Abszolút jó döntés volt részéről, hiszen az idő már beigazolta. Mindenki nyert ezzel. Mi is családtagok, hiszen Krisz most már nemcsak vinni tudja a lányokat az oviba, de szinte bármikor el is tudja hozni Őket haza. Emellett ugyanúgy bevásárol és főz nekünk. (irigykednek is rám bent a kolléganők...) Sokkal több időt tölt velünk, vége az estehétutánhazaérésmégügyfélhezmegy időszaknak. Persze ügyfélhez van hogy este megy, de előtte van ideje másra is.
Vicces amior reggel a lefőtt kávéval elindul dolgozni, köszön a gyerekeknek és 10mp alatt beér....:)

A tavaszi időszakot lezárta még egy csodás utazás Olaszországba. Megnéztük Trieste, padova városát de a fő úticél Velence volt.
Rövid volt, de annál sűrűbb, fagyival, olasz kávékkal, pizzával. Szerettük!

Anyák napja

Köszönet az ovinak, hogy csúsztatva tartják az Anyák napját, így lehetővé teszik, hogy a többgyermekes - szerencsés nyertesek is lássák kis porontyaikat. Olyan boldog vagyok, hogy két gyermekünk van! Hogy kétfelé kell szervezni, és persze kétfelé kell figyelni...ez utóbbi azért nem mindig egyszerű!
Dana hétfőn, Dorka szerdán siratott meg nyilvános helyen. Én már akkor könnyeztem, amikor megláttam őket bevonulni a szülők elé. Dana olyan nagylány már! Olyan szépen tudta a dolgokat, tudta mi mi után következik, figyelt Andi nénire, olyan nagyon kedves volt velem!
Dorka pedig...a koncentráció kiült az arcára, táncolt, szavalt, énekelt a többiekkel! Kriszta néniék kihozták a legtöbbet a vegyes csoportból. Annyira jó helyen van ott ez a kicsi lány! Annyira érzem, hogy szeretik!
Keresem a szavakat, hogy írjak valami nagy bölcsességet a végére, de nem jut eszembe semmi...
Semmi bölcsesség...
Csak egy érzés tör elő, ami úgy érzem örökre összeköt minket Anyákat. A rég elvesztett Nagymamámat, Anyut, engem és a lányokat.

Tavaszi szünet

Néha elviccelek azon, hogy a szünetek miatt lettem tanár. Persze ennek nincs köze a valósághoz mert amikor kisiskolásként sorba ültettem a babákat és feleltettem, naplót vezettem, eszembe se jutott, hogy ez a szakma milyen sok szünettel jár. Amióta anya vagyok külön értékelem, hogy ősszel, tavasszal is megpihenünk, feltöltődünk, hogy aztán újult erővel vágjunk bele a kamaszok nevelésébe, fejtágításába.
Hétvégékkel együtt tíz napot voltam/ voltunk itthon húsvét után. Nagyon- nagyon jól teltek a napok, és csak az utolsó vasárnap hagyta el a számat egy olyan mondat, hogy jövőre máshogy szervezem a szünetemet...
Voltunk a lányokkal BKV-zni...végigutaztunk Pesten minden járművel és megállapítottuk, mennyire szerencsések vagyunk, hogy kertvárosban lakunk, megkímélve magunkat a napi forgalomtól, zajtól és kipufogó gáztól. Négyesben ellátogattunk a Mezőgazdasági múzeumba és megnéztük a dzsungel kalandot. Sajnos Dorka nem annyira élvezte a kincskeresést, hamar elfáradt a tömegtől, élményektől. De megérte Őt cipelni mert Dana rendkívül élvezte. Ami mind a két lánynak bejött, az a Nemzeti Szinház melletti sövény labirintus. Ajánlom azóta is minden kisgyerekes családnak. Krisz hetek óta meséli Danusnak a Minotaurusz történetet, Dana csüng minden szaván, így evidens volt, hogy ellátogattunk egy igazi labirintusba...jól tettük!
Két új dolog is történt e héten, többször voltunk a ligetben található közlekedési parkban. Dana görkorival, Dodo biciklivel figyelte mikor vált zöldre a lámpa. És pizsi-partyt  szerveztünk, itt aludt Bodza, Orsi barátnőm lánya. A lányok egész nap játszottak, este együtt fürödtek és szó nélkül mentek aludni!
Dana es Krisz beiktattak egy közös délutánt, moziban, fagyizóban voltak amíg mi Dorkával egy szülinapon vettünk részt.
Sűrű, de nagyon jó kis hét volt, megfelelő arányban az itthon és máshol töltött órák száma. Jóvolt kilépni a napi rutinból és együtt lenni a lányokkal. Nagyon-nagyon örülök, hogy Krisz is ilyen sokat volt velünk, ez a legszuperebb programnál is fontosabb. Mert az a legfontosabb, amit pénzért nem tudsz megvásárolni. Az együtt töltött idő, egy közös nevetés, egy kézfogás.

Húsvét

Ahogy közeledett a Húsvét, úgy romlott el az idő. Ahogy egyre hidegebb lett, tudtuk, hogy közeledik a Húsvét. Vagy hogy is volt ez? Nagyjából úgy, mint tavaly.
A fiúk kint megnyitották a bogrács-szezont, a lányok bent a melegben beszélgettek. Egyedül a gyerekeket nem érdekelte az időjárás, ők szélben, hidegben kint akartak lenni, mindenhez volt kedvük. Apu és Krisz felállították a trambulint, hintát...remélem idén is jó sok időt töltenek majd benne/rajta  a lányok.
Már a szombati napot is kint töltöttük, együtt ettük Anyu isteni sonkáját. Gasztronómiai szempontból kiváló volt minden, a gulyás régóta nem volt ennyire finom, Anyu sütijeiről nem is beszélve!
Vasárnap jöttek Éviék, hétfőn a fiúk is meglocsoltak minket.
A Nyuszi idén is gazdag volt, sok szép ajándékot csempészett a fa alá.

Vasárnap

A küldetés neve: Geoláda keresés Piliscsabán.

Indulás: vasárnap délelőtt 10 óra.
Érkezés Piliscsabára:11 óra
Geoláda keresés : kb 1 óra
Templom megtekintés, pisilőhely-keresés : kb 10 perc.

A küldetés: sikertelen.

Az akció neve: Pázmány Egyetem megtekintés Pilisvörösváron.

Séta: kb 1 óra.
Futóverseny: kb 20 perc.

Az akció : sikeres.

A felderítés neve: Lángosozó keresés Óbudán.

Lángos befalása, retro üdítő elfogyasztása: kb 15 perc.

A felderítés sikeres.

A feladat neve: Délutáni csendes pihenő.

Alvás: kb 1,5-2 óra.

A feladat: sikeres.

Márciusi hétvége

Danusnak szegénynek szemölcsök nőttek a kezén, lábán, elvittük bőrgyógyászhoz. Fegyelmezetten tűrte ahogy a folyékony nitrogénnel / tiszta futurisztikus volt/ lefagyasszák neki. Kicsit azért el volt keseredve utána, mondtam is neki, hogy nem semmi, így hat és fél évesen már túl van vérvételen, ultrahangon, röntgenen, EKG n, foghúzáson és most a folyékony nitrogénen. Nem volt boldog a felsorolásomtól. Attól viszont igen, hogy a vizsgálat után kapott egy  szabadnapot,  Krisz vitte Gödöllőre. Sokszor írtam mar Danus mennyire jól érzi magát a nagyszülőkkel, mennyire szeret Anyuéknál vagy Bandi papáéknál lenni.
-Mindenhol jó, de legjobb otthon!- bölcselkedek hazatérve egy fárasztó nap után.
- Nem, nekem a legjobb Gödöllőn. - jön rögtön a helyesbítés.

Dorka ilyenkor ebben a 2-3 napban fokozott figyelmet kap, csak vele foglalkozunk, szervezünk neki programot. Szombatra kinéztem neki egy koncertet, ami telitalálat volt. Ciki v nem ciki, gagyi v nem gagyi / Dana szerint mindkettő.../ szereti Bíró Eszter : Állati zenés ABC - jét. Sosem fogom elfelejteni, ahogy ül az első sorban és le nem veszi a szemét az énekesről és a zenészekről.
Vasárnap aztán egyesítettük a lányokat és kimentünk Gödöllőre. Március 15. alkalmából volt lovasbemutató, felvonulás. Mi a kávéházi hangulatot a Sulyán cukrászdában idéztük meg. Nem volt forradalmi a hangulat, de volt  forró csoki és capuccino.
Múlt kedden Danussal elmentünk a Kerék suli nyílt napjára, tetszett neki, bár elég rendesen lefáradt a háromszor 45 perctől. Különösen jó volt, hogy Krisz és én is megtudtuk oldani, hogy ott legyünk. Én kivettem egy Anyanapot, Krisz is szabadnapot vett ki. Pár hete Ő rendelkezik a mukaóráival. De ez majd egy következő bejegyzés témája lesz!