Kettesben Apítóval

Ahogy egyszer már itt a blogtörténelemben, ismét átadom a terepet Krisznek, alias Apítónak:


Hiszem, hogy Danával a kettesben töltött idők fogják meghatározni boldog és természetesen olykor küzdelmes közös jövőnket. Tudatosságról azért nincs szó,de mindig is nagyon-nagyon sokat jelentett számomra az amolyan bohócos romantika. Kettőnk története a közel egy évig tartó heti két közös reggellel kezdődött. Ági két cégnél is francia nyelvórákat vállalt reggel 8 és fél 10 között a belvárosban. Ilyenkor Dana reggeli síró riasztása, hogy fent vagyok! hol vagytok???, engem talált meg. Hamar beláttam, vagy inkább szükségesnek éreztem, hogy ezeken a reggeleken több mese és hosszabb pizsamában maradás a kiváltság. Így is volt: 8 óra után, amíg Dana kedvenc vakond sorozat epizódjait nézte, én sütöttem a számomra Nagymamámat idéző bundás kenyeret reggelire. Természetesen ennek elfogyasztása a mese marathon közben történt. Aztán gyors öltözés és indulás a nyugatiba.
Babakocsival, gyalog, szájharmónikázva, üzleti telefonokat intézve, néha futva, fázva, sírva, nevetve, a virágos autót mindig megnézve a szentendrei útra a 206- os buszhoz, hogy végre találkozzunk Anyamanyával a metrónál…

Rég volt – szép volt!

Ma tudom, hogy ez az időszak volt az alapja, hogy ketten, boldogan töltsünk el akár egész napokat, mint napjainkban Kisnémediben a veterán motoros versenyen vagy augusztus 20-án a repülő napon…



Ez most van-még szebb lesz!

Némedi, Vác, Veresegyház

Sajnos véget ért a második nyaralás is! És ez is milyen jól sikerült!
Sokszor gondoltam arra az egy hét alatt, hogy igen, ez a tökéletes pillanat, le kellene fényképezni az agyamnak és előhívni tökéletlen pillanatokban.
Hogy melyek voltak ezek? Pár kép nagyon megragadt:
Dana ebéd után édesen alszik a kertben, Krisz a hintaágyon gitározgat, én olvasok, Dorka pedig rugdos a hasamban.
Vagy: Apja s Lánya jönnek haza a biciklizésből, nyitom Nekik a kertkaput, és látom Dana arcán a felhőtlen boldogságot.
Szerencsére kegyes volt velünk az időjárás, így bográcsoltunk, szalonnát sütöttünk, Medveotthont látogattunk, fagyiztunk Vácon, Dana fürdött is, egyik este koncertre is mentünk.
Persze jó volt hazajönni, Dana is azt érezte, amt mi felnőttek szoktunk. Nagyon jó elutazni, máshol lenni, de a legjobb hazatérni.
És mostantól itthon is maradunk, én is csak óvatosan hagyom el a kerületet. Közeledik a nagy nap. A második legnagyobb. Azaz a kicsivel az első...
Rengeteget fényképeztünk, csak 1-2 elkapott pillanat fér ide:







És végre egy elkapott hajazós kép:

Balaton

Ezt jól kifogtuk!!! 35 fok a parton, 25 fok a vízben, 10 napon keresztül. Nagyon senyvedtünk. Főleg amikor meglátogattuk Siófokon az Oláh Nagyszülőket és ott ücsörögtünk a kényelemes nyugágyon, fotelben és onnan néztük/élveztük a vizet, a jégkrémet,lángost,sört-mindenki amit szeret.
A mi táborhelyünk ahogy tavaly is, idén is Széplak-felső volt. Andiék ismét olyan vendéglátóink voltak, hogy nem is éreztük vendégnek magunkat. A két kislány időnként egymásra talált és kedvesen gyurmázott, csúzdázott, motorozott együtt. Érdekes látni, ahogy egyre jobban tűnik el a 10 hónap korkülönbség.

Én egész jól bírtam ezt az afrikai meleget,csak a vérnyomásom került még jobban a béka hátsója alá. Azért volt egy kis ijedelem a nyaralás alatt, minden bizonnyal egy lejárt szavatosságú alkoholmentes sör miatt. Mentő, kórház, infúzió. Soha többet NEM iszok alkoholmentes sört!!!!!!!!!!
A nyaralást közülünk Dana élvezte a legjobban, bár szerintem a Balatont, mint olyat nem tudta befogadni. Ha lementünk a széplaki strandra kereste Bandi papáékat, ha Siófokon strandoltunk hiányolta Lizit.
Meglepő bátorsággal vetette bele magát a vízbe, lesüllyedt, előbukkant, nyelt és egy keveset kiköpött a vízből.
Minden fürdés,.

medencézés,
jégkrém
ellenére Danus már nagyon hiányolta az óbudai lakást, miután megérkezett sorra vette a játékait, és még a WC-ülőkét is leellenőrizte.
S hogy kicsi Dorkáról is essen pár szó, köszöni jól van, bár a meleg vagy a kórház utáni diéta hatására nem hízik olyan gyorsan...
Dana már egyre jobban várja, megjegyezni se tudom, hogy mi mindent mesél róla minden nap. Csupa kedves dolgot.

Júliusi ősz

Kiszámíthatatlan idén az időjárás. Június végén befejeztem a tanítást, így adta magát az ötlet, hogy Kisnémediben töltsünk pár napot. Lelki szemeimmel már láttam, ahogy barnára süttetem egyre domborodó hasamat, miközben Dana nagyokat pancsol a kerti medencében.
Már az első nap gyanúsan sok időt töltöttünk bent a házban, mert kint kezdett hűvösre fordulni az idő. Nem írok időjárásjelentést, a megdöbbentő az volt, hogy befűtöttünk jüliusban és ha mégis kimerészkedtünk, akkor késő őszi szerelésben is fáztunk...
Azért így is jól telt az idő, Danussal nagy társasozást rendeztünk
és ettük Anyu finomságait: meggyes-túrós rétest, csokis palacsintát, túrógombócot...
Persze Krisz szokásos bográcsozása sem maradt el, ezúttal paprikás krumpli készült.
Én nem sok időt töltöttem a tűz mellett, azt is 4-5 réteg ruhában.
Persze a házban divatfotó-sorozat készült:

Gyereknap

Se tavaly, se tavaly előtt nem vittük túlzásba Danánál a gyereknapot, hiszen 1,5 évesen, illetve 6 hónaposan nem tudott még úgy részt venni a programokon. Na de idén!!!Szerencsére jó korán elindultunk, így ki tudtuk használni az időt és a délben lezúduló eső szinte segített abban, hogy Danát indulásra bírjuk. Mert maradt volna még!! Hajajj, de mennyire!!!
Az egyik kedvence a horgászat volt és azt hiszem örülnének az élő halak is ha ilyen horgász horgára akadnának, aki alig fogja ki őket máris visszadobja.
Volt szerelés, memória-kártyázás az OTP sátorban, ahol Dana nagyon ügyesen forgatta a lapokat, de sajnos nem annyira, hogy a fennmaradó lakáshitelt kiváltotta volna vele.

Aztán jött a vihar, amikor is behúzódtunk egy ponyva alá, ami alól Dana, apja kérésére kiment és esőtáncot járt az esőben.
Igaz, ami igaz, még csak 92 cm..

Vasárnap is folytatódott a móka, de ezúttal Dunaharasztin, Laura első áldozásából megrendezett kerti bulin. Akik jól ismernek tudják, hogy mit is jelenthetett nekem ez a nap, ez a találkozás. Laura gyönyörű volt, Dana teljesen odáig volt érte, vitte utána a cipőjét is.

A templomi szertartás persze hosszú volt Dankának, de ahogy meghallotta az egyházi énekeket máris táncolni akart. Mintha a vérében lenne...
Mondjuk erre a Vajda-Oláh szülőpáros név adhat némi magyarázatot...

Május

Nagyon gyorsan telnek a hetek,valószínű azért mert a jó idő beköszöntével sokféle programra megyünk.
Dana továbbra is rendszeresen jár Gödöllőre, ahol meglátogatta az újonnan épült szökőkutat és a városban sétáló róka-kecske párossal is barátkozott.
Erről a két állatról persze Bandi papa mesét kerekített, amit Danka itthon szó szerint továbbadott nekünk. Jártunk Kisnémediben is,ki bográcsolt,ki csigát gyűjtött,
aztán ki-ki palacsintázott.

A hónap elsőrangú eseménye azért mégis az Óbuda nap keretében megrendezett Halász Judit koncert volt. Az első sorokban álltunk/ültünk/guggoltunk/táncoltunk és hallgattuk az ismerős dallamokat.
Természetesen megint vittünk egy szál rózsát, amit Jutka néni egy fejsimogatással köszönt meg.
Múlt héten meglátogattuk Gömöri doktornőt is, Dana 12 és fél kiló és 92 centi. Mivel nem kapott oltást, bátran viselkedett és egyfolytában kérdezősködött:
-Mi miért jöttünk ide?
-Ki ez a néni?
-Miért sír az a gyerek?
A doktornő meg is állapította, hogy cserfes kislány. Az is. Ha nem alszik akkor beszél. Kire ütött ez a gyerek?????????

Dorka-Dóri-Dóra-Dorottya-Kisoláh

A legutóbbi bejegyzést kérdéssel zártam. Most válasszal indítok:
Oláh Dorottya.
Már túl a "félidőn" szentelek Neki is egy bejegyzést, hiszen ősztől úgyis helyet adunk majd a kicsinek is itt a világhálón.
Ma azt olvastam egy újságban, hogy egy anya legtöbbet a gyerekeinek a testvérrel adhat. Mert ők ott lesznek mindig egymásnak,társak a boldogságban és társak a bajban. Így legyen. Természetesen ez nem törvényszerű, de talán "elég jó" testvérek lesznek. Ahogy én is próbálok majd "elég jó" anyukájuk lenni.
A két lánynak. Az orvosom meg is kérdezte, hogy GYEREKET nem is akarnak???!!!
A névválasztás kicsit úgy tűnik, mintha úgy választottunk volna, mint az egy alomból kikerülő kiskutyáknál. De nem. Valahogy egyértelmű volt, hogy Dórának hívják majd. Mondjuk lehet a prototípus is befolyásolt minket. A sorozatgyártás pedig beindult.

És jöjjön a végén egy Janikovszky Éva részlet:

Elnézem a lányomat, és arra gondolok, milyen büszke leszek majd rá, ha óvodás korában verset mond nekem anyák napján, ha jutalomkönyvet kap az iskolában, ha egyszerre veszik fel a színművészeti és az iparművészeti főiskolára, esetleg a zeneakadémiára is, ha megnyeri a tanulmányi versenyt, a táncversenyt és a szépségversenyt, ha a gyerekek autogramos fényképet fognak tőle kérni, és ha végre rászánja magát, hogy igent mondjon annak a jóképű, nagy jövő előtt álló, szépen kereső fiatalembernek, aki majd a tenyerén hordozza.
Milyen büszke lesz az apja a lánya esküvőjén!

Szóval újra ÖRÜLJ, HOGY LÁNY!!!!!!!!!!!!