A legutóbbi bejegyzést kérdéssel zártam. Most válasszal indítok:
Oláh Dorottya.
Már túl a "félidőn" szentelek Neki is egy bejegyzést, hiszen ősztől úgyis helyet adunk majd a kicsinek is itt a világhálón.
Ma azt olvastam egy újságban, hogy egy anya legtöbbet a gyerekeinek a testvérrel adhat. Mert ők ott lesznek mindig egymásnak,társak a boldogságban és társak a bajban. Így legyen. Természetesen ez nem törvényszerű, de talán "elég jó" testvérek lesznek. Ahogy én is próbálok majd "elég jó" anyukájuk lenni.
A két lánynak. Az orvosom meg is kérdezte, hogy GYEREKET nem is akarnak???!!!
A névválasztás kicsit úgy tűnik, mintha úgy választottunk volna, mint az egy alomból kikerülő kiskutyáknál. De nem. Valahogy egyértelmű volt, hogy Dórának hívják majd. Mondjuk lehet a prototípus is befolyásolt minket. A sorozatgyártás pedig beindult.
És jöjjön a végén egy Janikovszky Éva részlet:
Elnézem a lányomat, és arra gondolok, milyen büszke leszek majd rá, ha óvodás korában verset mond nekem anyák napján, ha jutalomkönyvet kap az iskolában, ha egyszerre veszik fel a színművészeti és az iparművészeti főiskolára, esetleg a zeneakadémiára is, ha megnyeri a tanulmányi versenyt, a táncversenyt és a szépségversenyt, ha a gyerekek autogramos fényképet fognak tőle kérni, és ha végre rászánja magát, hogy igent mondjon annak a jóképű, nagy jövő előtt álló, szépen kereső fiatalembernek, aki majd a tenyerén hordozza.
Milyen büszke lesz az apja a lánya esküvőjén!
Szóval újra ÖRÜLJ, HOGY LÁNY!!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése