2011. május 16., hétfő

Május

Nagyon gyorsan telnek a hetek,valószínű azért mert a jó idő beköszöntével sokféle programra megyünk.
Dana továbbra is rendszeresen jár Gödöllőre, ahol meglátogatta az újonnan épült szökőkutat és a városban sétáló róka-kecske párossal is barátkozott.
Erről a két állatról persze Bandi papa mesét kerekített, amit Danka itthon szó szerint továbbadott nekünk. Jártunk Kisnémediben is,ki bográcsolt,ki csigát gyűjtött,
aztán ki-ki palacsintázott.

A hónap elsőrangú eseménye azért mégis az Óbuda nap keretében megrendezett Halász Judit koncert volt. Az első sorokban álltunk/ültünk/guggoltunk/táncoltunk és hallgattuk az ismerős dallamokat.
Természetesen megint vittünk egy szál rózsát, amit Jutka néni egy fejsimogatással köszönt meg.
Múlt héten meglátogattuk Gömöri doktornőt is, Dana 12 és fél kiló és 92 centi. Mivel nem kapott oltást, bátran viselkedett és egyfolytában kérdezősködött:
-Mi miért jöttünk ide?
-Ki ez a néni?
-Miért sír az a gyerek?
A doktornő meg is állapította, hogy cserfes kislány. Az is. Ha nem alszik akkor beszél. Kire ütött ez a gyerek?????????

2011. május 4., szerda

Dorka-Dóri-Dóra-Dorottya-Kisoláh

A legutóbbi bejegyzést kérdéssel zártam. Most válasszal indítok:
Oláh Dorottya.
Már túl a "félidőn" szentelek Neki is egy bejegyzést, hiszen ősztől úgyis helyet adunk majd a kicsinek is itt a világhálón.
Ma azt olvastam egy újságban, hogy egy anya legtöbbet a gyerekeinek a testvérrel adhat. Mert ők ott lesznek mindig egymásnak,társak a boldogságban és társak a bajban. Így legyen. Természetesen ez nem törvényszerű, de talán "elég jó" testvérek lesznek. Ahogy én is próbálok majd "elég jó" anyukájuk lenni.
A két lánynak. Az orvosom meg is kérdezte, hogy GYEREKET nem is akarnak???!!!
A névválasztás kicsit úgy tűnik, mintha úgy választottunk volna, mint az egy alomból kikerülő kiskutyáknál. De nem. Valahogy egyértelmű volt, hogy Dórának hívják majd. Mondjuk lehet a prototípus is befolyásolt minket. A sorozatgyártás pedig beindult.

És jöjjön a végén egy Janikovszky Éva részlet:

Elnézem a lányomat, és arra gondolok, milyen büszke leszek majd rá, ha óvodás korában verset mond nekem anyák napján, ha jutalomkönyvet kap az iskolában, ha egyszerre veszik fel a színművészeti és az iparművészeti főiskolára, esetleg a zeneakadémiára is, ha megnyeri a tanulmányi versenyt, a táncversenyt és a szépségversenyt, ha a gyerekek autogramos fényképet fognak tőle kérni, és ha végre rászánja magát, hogy igent mondjon annak a jóképű, nagy jövő előtt álló, szépen kereső fiatalembernek, aki majd a tenyerén hordozza.
Milyen büszke lesz az apja a lánya esküvőjén!


Szóval újra ÖRÜLJ, HOGY LÁNY!!!!!!!!!!!!

2011. április 26., kedd

Húsvét gulyással


A hagyományokhoz híven a szombatot sonkaevéssel itthon, az ünnep többi napját Kisnémediben családi körben töltöttük. Ahogy kiérkeztünk mentünk is a Dana-fához (egy kedves cseresznyefa, amely Dana tiszteletére lett ültetve) és kerestük a tojásokat, ajándékokat. A nagyszülők-rokonok ismét elhalmozták Manót: háromkerekű biciklit, sátrat, kispingvint, táskát kapott az ünnep alkalmából.
Krisz gulyást készített bográcsban, néha magányosan,
de sokszor társaságban.
Hétfő reggel a szomszédból átjött két kamaszfiú és meglocsolta a család női tagjait. Dana csak ült a kanapén és hősiesen tűrte ahogy hárman háromféle illattal beparfümözik. Amikor elmentek a locsolók, felállt és kijelentette: "Most meg lettem locsolva!"
A gulyás nagyon finom lett, Dana szinte egyedül tekeri a biciklit, mi lányok pedig egy évig biztos, hogy nem hervadunk el. Krisz a nap végén a szomszéd disznóktól is elköszönt.


Aztán este itthon persze megint nosztalgiáztunk, nézegettük a tavalyi húsvéti képeket.
Olyan nagylány már Dana!
És az ünnepi eseményekhez hozzátartozik, hogy először éreztem Dorkát mozogni!!!
S hogy kicsoda Dorka? Hogy még nem ismeritek?

2011. április 21., csütörtök

Gyermekvasút


De jó kis nap volt ez a mai(is)!!!
Délelőtt beültünk a kocsiba és elmentünk a Hűvösvölgyi gyermek/úttörővasút végállomásához. Gyönyörű kanyargós,erdei úton érkeztünk meg a Normafához. Dana első kisvasútos útját nagyon élvezte. Mivel tele volt gyerekkel és a kalauz is gyerekember volt, igazán otthon érezte magát. Hol a tájat,
hol a frissen szerzett jelvényét csodálta vagy ellenőrizte, hogy megvannak-e még a jegyek.

A Normafánál Krisszel megcélozták a játszóteret. Ha jó a program, akkor az idő mindig gyorsan elrepül. Így volt ez ma is, hiszen az ebédet már a hazafelé tartó kisvonaton fogyasztotta el Danka.
Aztán maszatos szájjal és persze az ajándék jelvénnyel elaludt.

Délutánra még volt egy hatalmas játszóterezés Veszivel és Barnival, így nem csoda, hogy este 7kor már ő kérte, hogy mehessen aludni.
Természetesen ez a nap nem jöhetett volna létre ha nincs Apító. Itthon.

2011. április 16., szombat

Szentendre

Dana ma fél 9kor ébredt, esélytelen volt ebéd után altatni próbálni. Így alvás helyett kimentünk Szentendrére, fagyizni/lángosozni.
Danának odafelé be nem állt a szája, egész úton magyarázott, mesélt, kérdezősködött. Pomáz magasságában Krisz megkérdezte:
-Dana, neked szófosásod van?
-Nem, nekem szép, kislányos harisnyám van!!!
Ahogy kiszálltunk az autóból Dana kijelentette:
-Nagyon jó, hogy idejöttünk!
Gyorsan kerestünk egy fagyizót.Dana nagyon óvatosan sétált a fagyival, amikor nem a fagyit nyalta, akkor azt mondogatta:
-Nem ejtem le, én már nagylány vagyok!!!

A Fő téren időztünk egy kicsit egy utcai grafikusnál.

A Duna-partra is lesétáltunk.

Amikor Danára rájött a hoppáré és mindenáron be akart menni a Dunába csobbani egyet, jobbnak láttuk ha hazaindulunk.
Persze már nem gyalog...


Hazafelé aztán csönd volt.

2011. április 11., hétfő

Kultúrprogram

A szeles idő "jóvoltából" a hétvégén kultúrálodtunk egy sort. Danus hétvége lévén Gödöllőre helyezte át a székhelyét, és ismételten megcsodálta a békegongot.
Én szombat délelőtt megnéztem a sajtó-fotó kiállítást, amit mindenkinek ajánlok. Vasárnap délután Krisztiánnal részt vettünk a 100 éves Budapest program egy építészeti tárlatvezetésén, majd Danával együtt megnéztünk az Eredetmívesházban egy kiállítást.
Az Eredetmívesház ( www.eredetmives.hu ) egyébként Krisztiánék új bemutatóterme, amely ízléses bútorokkal és a galérián képtárral várja az érdeklődőket.
Dana szakértői szemmel vizsgálta a festményeket, aztán lepihent a pamlagon.


Mire hazaértünk lecsengett nála a művészi élmény és szavakba öntötte impresszióját:
-Voltam Apító munkahelyén és láttam rossz képeket.
Itt kérek elnézést a két és fél éves családi kritikus helyett...

2011. március 26., szombat

Öt nap/öt éjszaka Danával!

Mint már írtam, amíg mi Prágában voltunk, Dana Gödöllőn vett részt mindenféle mókában. Ezt az élménybeszámolót a hazaérkezésünk után kaptuk Bandipapától:

Nem könnyű ezt a sok/sok mókát csokorba szedni:
• amikor a Boncsokban együtt metszettük a szőlőt, Danus szedte a venyigét, rakta a talicskába, majd amikor megtelt, gondosan kiszedte (mint a lakodalomban, amikor összeszedte az általa szétszórt rózsavirágokat),
• amikor a piacon március 14-én torkaszakadtából karácsonyi dalokat énekelt az úri közönség legnagyobb csodálkozására,
• amikor a Kastélykertben egy kislány furulyázott és Ő táncra perdült, majd begyűjtötte a megérdemelt tapsokat,
• amikor, amikor, amikor………. (az ebédelésről most ne essen szó!!)
De a legjobb volt a rengeteg mese, amelyből kettő méretre szabott, az egyik önbizalom-építő (Danus megmenti a gyerekeket a cumilopó rókától), a másik egészséges életmódra szoktató,(A kövér mókusok nem tudnak ugrálni, bezzeg Misimókus, aki reggelizik, ebédel és vacsorál…..)
Szóval Danában van egy kis egészséges borzongani- vágyás, igen kedveli a farkasos, rókás meséket, szerintem nagyon örülne egy autómosó-kefe mesének is. A Süsü nem érdekli, valahogy a sárkányok nem épültek be a kis világába. Viszont a cumilopó rókát naponta rengetegszer el kellett mesélni és ezzel fejeztük be a napot (szigorúan a Pinqu után), és ezzel ébredtünk. Számos változatot bedobtam, rövid klipszerűt és barokkosan burjánzót, de bizonyos kulcsszavak és fordulatok egyikből sem hiányozhattak, mert a szigorú kritikus azonnal kifejezte nemtetszését:
A történet lényege:
A kerek erdő közepén rókalyukakban éltek a rókák, a kerekerdő szélén a városban, házakban éltek az emberek. Nem zavarták egymást, de egy szép napon az egyik róka meglátta, hogy cumiznak a kisgyerekek és attól fogva BESOMPOLYGOTT a városba, és lopkodta a gyerekek cumijait. Ő lett a CUMILOPÓ RÓKA. A városban élt egy DANIELLA KISLÁNY, aki kapott ANYUKÁJÁTÓL EGY CSODÁLATOSAN SZÉP ZÖLD CUMIT, EGY CSODÁLATOSAN SZÉP ZÖLD DOBOZBAN. A cumilopó róka (továbbiakban clr) majd megőrült, hogy neki is legyen ilyen cumija, de az erdő közepén nem volt CUMIBOLT. A clr ezért el akarta a Dana cumiját lopni (hiszen ezért nevezték így!), de DANA RÉSEN VOLT, MERT NÁLA VOLT AZ OKOSKA-BOTOCSKA. Amikor meglátta clr-t nagyot vágott a hátára és clr CSAK JAJGATOTT, CSAK JAJGATOTT és úgy elszaladt az erdőbe, hogy többé nem került elő.
Elismerem, hogy a Grimm mesék költőibbek, de a célközönséget megfogtam.
A másik mese kissé didaktikus, és inkább a nevelést szolgálja.
Misimókus egy fürge kis mókus, aki miután reggelizik, ebédel és vacsorál (mindent megeszik, ami főz a mamája) egész nap csak le/fel ugrál a fákon. Egyszer észrevesz egy csomó kövér mókust akik még felmászni sem tudnak a fára, nem hogy ugrálni. csak ülnek és mogyorót rágnak egész nap (nem reggeliznek, ebédelnek vacsoráznak stb) Misi mókus elmagyarázza nekik, hogy ha ők is ebédelnének…stb és nem csak HEVERÉSZVE RÁGCSÁLNÁNAK, akkor ők is tudnának a fákon ugrálni (ez végül is igaz!!!)
A mogyoró behelyettesíthető almalével, éjszakai tejecskével, sőt kis fantáziával talán a cumizással is. Eredményt persze nem garantálok. Egyébként a vidám mesékből a farkasost egy kicsit túljátszottam, Danus rám is szólt, hogy Bandipapa rendesen mondjad, aztán megegyeztünk, hogy Ő lesz a farkas, a nyúl és a sündisznó magyar hangja.
Hát így teltek Gödöllőn a vidám tavaszi napok, volt még sok séta, motorozás lépcsőmászás (Danus a lépcsők szerelmese) játszás/játszás/játszás, de lehetett mellette újságot olvasni (szerencsére a Pinqu papája is olvas újságot) egy híradót megnézni (szerencsére tele voltak nagyon és kevésbé kopasz valamint bajuszos bácsikkal és nénikkel akiknek nem volt bajuszuk és egyáltalán nem voltak kopaszok). Aztán mivel minden nap igen mozgalmas volt, Danus általában 8- ½ 9 között magától bement aludni, egy kicsit fogtuk mindhárman egymás kezét (Ő ezt többször leellenőrizte) aztán egy negyedórácskán belül elaludt és reggel nyolcig csak egy kis almalével kellett kiszolgálni (tényleg száraz a lakás!!) ÉS MINDEN KEZDÖDÖTT ELÖLRŐL,
Szóval Isteni volt, menjetek el máskor is!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!