A hagyományokhoz híven a szombatot sonkaevéssel itthon, az ünnep többi napját Kisnémediben családi körben töltöttük. Ahogy kiérkeztünk mentünk is a Dana-fához (egy kedves cseresznyefa, amely Dana tiszteletére lett ültetve) és kerestük a tojásokat, ajándékokat. A nagyszülők-rokonok ismét elhalmozták Manót: háromkerekű biciklit, sátrat, kispingvint, táskát kapott az ünnep alkalmából.
Krisz gulyást készített bográcsban, néha magányosan,
de sokszor társaságban.
Hétfő reggel a szomszédból átjött két kamaszfiú és meglocsolta a család női tagjait. Dana csak ült a kanapén és hősiesen tűrte ahogy hárman háromféle illattal beparfümözik. Amikor elmentek a locsolók, felállt és kijelentette: "Most meg lettem locsolva!"
A gulyás nagyon finom lett, Dana szinte egyedül tekeri a biciklit, mi lányok pedig egy évig biztos, hogy nem hervadunk el. Krisz a nap végén a szomszéd disznóktól is elköszönt.
Aztán este itthon persze megint nosztalgiáztunk, nézegettük a tavalyi húsvéti képeket.
Olyan nagylány már Dana!
És az ünnepi eseményekhez hozzátartozik, hogy először éreztem Dorkát mozogni!!!
S hogy kicsoda Dorka? Hogy még nem ismeritek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése