Tánc-úszás-mazsorett

Dana 5 és fél éves volt, amikor elkezdte a Madách Tánciskolát. Először balett és gimnasztika, a második évtől pedig rájött még a néptánc és a modern tánc is. Aztán jött az idei nyár, vele a sok vizes nyaralás és a dilemma, hogy mi is legyen ősztől...azt tudtuk, hogy két helyre, a hét minden napján nem járhat Dana. A tánc idén is végigkísérte a kisnémedis nyaralást, szinte minden délután " felléptek " a lányok a teraszon. Balázs Fecó, Csonka Pici, Neoton...
De Dana beleszeretett a vízbe, nem nagyon akart kijönni belőle, ha kint volt, csak azon járt az esze,  mikor, kivel lehet bemenni. A nyár közepe táján tartottunk egy szavazást, titkosat persze, hogy ki mit szeretne Danának: tánc v zene. Érdekes, hogy döntetlen lett az eredmény, Dana pedig döntött : úszás.
Igy kezdte el szeptemberben a Darnyi Tamás úszóiskolát. Hetente 2-3 alkalommal visszük, 50-60 perces órára. Nagy előnye, hogy a szülők a medence széléről nézhetik a gyerkőcöket, ahogy több-kevesebb sikerrel próbálnak a víz felszínén maradni. Igy mosolyogtam én is az első pár alkalommal, ahogy Dana evickélt a vízben. Aztán az evickélésből hipp-hopp kialakult egy egyre összehangoltabb mozgás. Szeptember végére Dana hátúszásban átúszta a medencét, ma Krisz videóra vette, ahogy gyorsban is ezt teszi. Még mindig nem hiszem el. Pedig láttam!!! Olyan nagyon büszke vagyok! Csinálunk is olyat, amilyet az eddigi hét évben sose. Elmegyünk egy játékboltba és Danának: szabad a vásár!!! Íme a szerzemény-nyeremény:

Ez az ötlet tőlem ered, nosztalgiáztam kicsit, amikor kicsi Ági egyszer Gyulán átúszta a nagymedencét és kapott egy monchicit....
Itt tartunk hát. A táncot szüneteltetjük és Dana esőben /szélben ugrik a hideg vízbe....brrrrr.
Ja, tánc azért mégis van, az iskolában heti egy mazsorett.:)

Büszkeség

Danára rendkívül büszke vagyok, voltam a mai nap. Mert a mi zárkózott, félszeg kislányunk már egy ideje kezd nyitni, bátrabban viselkedik. Mer felnőttekkel beszélgetni, a iskolában kis bátorítás után mer kérni/ kérdezni idegen tanító néniktől is. Próbáltam finoman hatni rá, hiszen a saját érdekeiről van szó, azaz hogy eddig nem volt szó...
Emlékszem én is mennyire visszahúzódó voltam...volt kitől örökölni. A mai nap boldogság járta át többször a szívem mert Dana sugárzott a sikerektől, kiscsikó módjára viháncolt felszabadultan. Biztos eleve jókedvű volt, de talan hozzájárult, hogy:
- a hétfő reggeli élménymeséléskor feltette a kezét és beszámolt a szombati Hattyúk tava előadásról az Operában.
-jelentkezett és hibátlanul elszavalta Fésűs Éva : az ősz c. Versét.

-délután Eszter nénivel majdnem megtanulta a mellúszás tempót, dicsérte  is sokat az edző.

Hétvégén a tájékoztató füzetben a megfelelt, jól megfelelet mellett virított egy 82 és egy 100% os eredmény. Az olvasókönyvben egy 9/9: kiváló.

Mi eddig gyűjtöttünk kb 25 kiló gesztenyét a sulinak, és szmk-s tagként vezetjük Krisszel az osztalybudzsét. Mindenki teszi a dolgát. Dodikám szótagol Dana után:
Toll-tar-tó.

Büszke vagyok mindenkire.:)

Dorka 4

Ahogy sajnálkozunk, hogy véget ér a nyár, el is kezdünk örülni, mert 9- én már itt is van Dodo szülinapja. Idén szerdára esett, így háromszor ünnepeltük meg a kiscsajt.
1. Ovival szerdán
2. Barátokkal pénteken
3. Családdal vasárnap.
Dorka mindenáron fiúkat akart meghívni a zsúrjára- nem tudom, ez nálunk miért alakult úgy, hogy Danus is mindig a fiúkkal barátkozott az oviban- így a meghívót megkapta : Andris, Marci, Nándi, Máté, Ákos.
Volt itt kiabálás és ereszd el a hajam a fiúkkal!
Dórika négy évesen egy komplex személyiség. Amíg ő a Mókus csoport kis tündérkéje, Anett néni kedvence, az ovis alvóverseny első helyezettje, addig itthon ennél árnyaltabb a kép. (Túl) hangos, erőszakos, makacs, és az alvó verseny utolsó helyezettje. Olyan igazi második gyerek. Tudja, hogy neki mi a jó és úgy próbálja alakítani a dolgait, hogy elérje célját. Ha kell kiabál, harap, hisztizik.
Emellett egy ölelős, bújós, puszilgatós, csókolós, kis nyusziról beszélünk, aki mindössze 13,4 kg-ot nyom.
-Dodi, emlékszel, amikor régen, Anya este tanított és Apás napok voltak?
- Igen. Nagyon rossz volt, mert akkor még nem voltam Apás. De most már Apás vagyok.
Apucikám.
Így hívja Kriszt.

A szeptember hónapban teljesült a bakancslistám egyik pontja: indultam futóversenyen. Azaz nem csak én, hanem az egész család. A lányok 500 métert, én 7 km-t, Krisz a szokásos félmaraton távot futotta le az óbudai futó fesztiválon. Na, aznap igazán sportos család voltunk!
Voltunk a hónapban Lizi szülinapján, én Sármelléken osztály kirándultam. Mindig van valami. Néha jól jönne egy pár plusz óra, pár hosszabb hétvége. Olyan hamar elszáll egy nap, hogy hétközben alig- alig van időnk a lányokra. Iskola, óvoda, úszás, játszóterezés és ha hazaértünk rögtön vacsora, fürdés. Dana 8- kor lefekszik, Dodit még hagyjuk egy kicsit fent maradni. Na, akkor van az Apjával, ilyenkor beszélgetnek rókákról, cápákról, madárpókokról.

Boldog szülinapot DOD

ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!!!!