Variációk

Dorka Dana helyén, Dana Krisz helyén, Krisz a kanapén, én meg itt-ott aludtam az éjjel.
Az úgy volt...
hogy Danus hétfő reggel mindenét fájlalta. Először megijedtünk, de aztán amikor elkezdte sorolni, hogy hol fáj (térdem alatt, ujjaim...) kétoldali óvoda-undorra gyanakodtunk. Én magamban az I don't like mondays címú klasszikust dúdoltam és engedélyeztem egy szabad napot itthon. Jól tettem. Dana nem szimulált mert éjjel belázasodott. Hát ezért volt a költözködés. Dorkának szerencsére kutya baja, ő csak egyszerűen nem akar kimaradni semmiből és mivel felszabadult Dana ágya, elfoglalta.
Néha úgy érzem, hogy kicsi ez a lakás, Krisz is szokott panaszkodni, hogy mindenhol van valami (vagy valaki), nincs hely. Éjjel rájöttem, hogy igenis van hely, hiszen a kis beteget külön tudtam lefektetni, nem zavartuk meg Dorkát. Legalábbis erre nem kelt fel. (csak egy órával később, hogy izgalmas legyen az éjszaka).
Krisznek mondogatom is, hogy ne hozzon nekem haza mindenféle "félős" filmet. Éjjel félálomban kóborolok a szobák között, nem kell nekem, hogy ijedezzek az este látottaktól. Ezért nézek és olvasok mostanában könnyű amerikai, de főleg francia filmet/könyvet.
Éljen Anna Gavalda és Jean Reno az "Én a séf"-ben.
Alszanak a lányok, remélem Danus hamar meggyógyul és minden rendben lesz Karácsonykor.
Itthon próbálom hangulatossá tenni a lakást. Vasárnap leégett az adventi koszorúnk.
És akkor pár kép (kivételesen) a kedvenc lakásomról:
a növényeim:

a gyerexoba:

A fésülködőasztal, amelyet Krisz  CSAK NEKEM tervezett és óriási meglepetés volt, amikor leleplezte.
Szoba kilátással:

Dorka 15 hónapos

Dodi, Doci. Így hívja magát mostanság ez az alig 8 kilós leányka. És én még mindig csak kapkodom a fejem. Viszi a hupikék törpikék matricát és megy a konyhaszekrényhez. Próbálja felragasztani:
 ide, ide-hajtogatja.
Dorka a hasamban állandóan mocorgott, én sűrűn jártam a mosdóba, kórházba a következményektől. Élete első 3-4 hónapját végig sírta, sikította, nekem gyomorgörcseim és migrénes fejfájásaim (se előtte, se utána sosem) voltak. Aztán ahogy 11-12 hónapos lett, elkezdett beszélni. Nem babanyelven, hanem érthető szavakat, szókezdeteket mondott. Az elmúlt 5 hónapot végig kommentálta. Ez lehet az orális fixáció????  Beszél az autóban, etetőszékében, és elalvás előtt az ágyában is. Általában az aznap hallott új szavakat. Így amikor délelőtt babákat öltöztettünk egy órán át, délután pedig itt voltak a Nagyszülők, este 10kor Dorka a : bugyi, bandi, papa, mama szavakat ismételgette.
És akkor a teljesség igénye nélkül, csak, hogy ne felejtsük el:

andris, bandi, barni, néni, bácsi, anya, apa, mama, papa, dada, dodi, doci
bugyi, bibi,baba, eszti, autó
papu(cs), papa, pipi, pápá, pancsi
itt, ott, ide, oda,
répi, mandi, alma, bani
(sz)eme, orra, lábi, keze, arci, (f)üle
nem igen, jó, mesi, maci, boci, vau, cici (=cica), egér, kecs(ke)
teti(tej), (zs)epi, csicsi

Most ennyi jutott eszembe, de biztos van még, és talán most a délutáni alvás után is tanul egy-kettőt. Nem tudom, hogy magától hol tartana, de az biztos, hogy Danus nagyon húzza őt a fejlődésben.  Szereti nagyon Danát. De lehet őt nem szeretni, amikor Édes kicsi Borsószememnek hívja a kishúgát?
Megint egy december. Hó elején csaptunk egy görbe ebédet Bandi papa 70. szülinapján, ahol mindkét lány jelesre vizsgázott, szépen ettek az étteremben, a karácsonyfa is csak majdnem dőlt rá Dorkára.
Járt az oviban és itthon is  a Mikulás. Idén először nem mentünk be a Madáchba mikulásozni, de szerintem sok lett volna Danának. Most van csoki, azaz koki, ahogy Dorka hívja. Rá is jár Danus, aki kifejezetten önkiszolgáló lett mostanában az édesség/rágcsálnivaló fronton.
Továbbra is tombol a hercegnő-láz és a megsértődöm-vírus.
Krisztián sokat dolgozik és még mindig a Hullaszivaafárólt gitározza. Én meg vagyok. Megvagyok.

Dana 4

Mint  a mesében: három nap, három éjjel (szerencsére nem) tartott a mulatság, eszem-iszom, dínom-dánom. Sültek a pizzák, készültek a  sütik, robbantak  a tűzijátékok, folyt a kölyökpezsgő. Mindannyian kifáradtunk a harmadik nap végére. Dana a sok új ingertől, mi meg az ingerek gerjesztésétől. Krisz a hátát, én a lábamat fájlaltam vasárnap estére.
Mivel 24. éppen szombatra esett, így a gyerekbulit aznap tartottuk. A hagyományos konyhapult mögötti bábozást idén pár játékos feladat is követte.
A rózsaszínű, gyönggyel díszített, hercegnős könyv alakú torta, Hamupipőke marcipánnal enyhén giccsesre sikeredett, de Dana teljesen odavolt érte.
A bulit megelőző napon Krisszel megejtették  a szokásos játszóházi járatot, vasárnap pedig bábszínházba volt hivatalos az ünnepelt. Mire vasárnap délután a Nagyszülők ajándékára került a sor, Dana besokallt az ünepléstől és mondhatni flegmán vette át a meglepetéseket. Itt kérek Tőlük elnézést, hogy Danából ennyi jutott Nekik...
Összességében nagyon jó kis hétvége volt, ami persze  a tündérhercegnő téma köré szerveződött. Dana hetek óta báli ruháról és szárnyról álmodott. Így teljesüljön minden vágyad Te pici lány. Azaz nem is olyan pici. A védőnő adatai alapján 16,5 kiló és 105 cm. Szemei jók, fülei tiszták. :)
(Bár ehhez lenne némi hozzáfűzni valóm, de majd egy másik bejegyzésben.)
Minden az óvodában kezdődött:

A Állatkerti játszóházban folytatódott:

Aztán Dorka ajándékával, aki először majdnem meglógott a Danának szánt kis csomaggal:

de aztán átadta az ünnepeltnek.

 

Szombaton készült a pizza, mint mindig most is segítséggel:

Evés előtt jólesik egy kis mulatozás:

 

Készül a kakaó. Hát persze, hogy rózsaszínű turmixgéppel!!!

Olyan kis számjegy ez a 4, de mégis milyen nagy lett a kicsi Danamanónkból. Már nem is manó. Már tündérhercegnő:

Azért már Dorka se semmi. Utánozza a nővérét, amiben csak lehet...Mi lesz velünk ha már nem mi választunk majd ruhát Nekik???!!!