Dorka 1

"Már 1 éves elmúlt"-mondom a játszótéren érdeklődő anyukáknak és magam is meglepődök a kijelentésen. Tudtam, hogy gyorsan elrepül az első év, de ennyire... Dorka egy apró nagylány, aki hirtelen kilépett a babakorszakból. Jön-megy a lakásban, pakol, ládákat tol félre, lépcsőre, létrára mászik. Ha kiejtjük az enni szót, hamm-hamm a válasz és megy az asztal felé. Ha mondom Danának, hogy menjünk fürdeni, megy ő is a fürdőszoba felé. Elveszi a telefonomat és ÁPPÁ kiáltással járkál a szobában. Krisz egyébként is nagy kedvenc nála, hiszen egyedül ő tudja úgy megpörgetni, lovagoltatni, mint senki más. Fésüvel fésülködik, kanalazza az ebédet, joghurtot. Olyan ételek a kedvencei, amelyek Danusnál ilyenkor szóba sem jöhettek: kukorica, kefir, paradicsom... És a nagy kedvenc a tej (by anya). Cipőt, sapkát próbál húzni. Abszolút hasonló napirendjük van, bár éjjel Dorka többdször felsír (vagy felsikít). Egy igazi kis bohóc, aki táncol, bújocskázik és továbbra is NYANYÁZIK. BOLDOG ELSŐ SZÜLINAPOT KICSI DORKÁNKNAK!!!!!!!!!!!!!

Irány az óvoda

"Nagyon hiányzik az anyukám"-sírdogált Dana az elmúlt héten az óvodában. Én is sírdogáltam. Most hagyom ott Őt először olyan helyen, ahol(legalábbis még most) nem szeret lenni. "Egész nap veled szeretnék lenni!"-mondogatja aztán itthon nekem. Tudom. Nagyon nagy szerencséje az életnek, hogy 3 év 10 hónapot együtt tudtunk lenni. Nagy kincs ez. Úgy érzi, hogy most ebből a kincsből veszített el valamit. Nehéz az elválás, de már el kell indulnia az anyaapamamapapa nélküli életben. Mert minden alakul...-énekli a Satöbbi együttes. És alakult is. Hétvégén ovisat játszottunk és sírás nélkül indult a hétfői nap. Danus ebben a kritikus állapotban ismét alkotott néhány szót: "Szeretném kianyázni magam"-jön oda és ül az ölembe. "Anyahiányom van"-mondogatja. "Anya, én ugye nagyon anyás vagyok???"-kérdezgeti. Igen, én meg Danás! Aztán egy csokitorta majszolása közben előtört belőle: -"Anya, két nehéz dolog van az óvodában:az egyik, hogy nagyon sok a gyerek és nem vehetjük át a szekrény előtt a cipőnket, a másik, hogy várakozni kell a többiekre." 26 gyerek jár a Süni csoportba. Több köztük sírós, van pár nehezen kezelhető gyerek, de a legtöbbjük helyes kisember. Van dolga bőven Kati néninek. Remélem később lesz ideje lekötni Danát, aki sokszor az unalom elől húzódik vissza cumival a babakanapéra. Hiába, pedagógus-gyerek. S így hátrányos helyzetű. Jó lenne ha feladatokkal, kihívásokkal, kreativítással

elterelnék/lekötnék a figyelmét. Most csak úgy elvan...És ez nem elég neki. És most lehet mondogatni, hogy milyen egy beképzelt anyuka vagyok. De a leírt gondolatok nagy része nem tőlem és nem is a nagyszülőktől származik. Sokan jól ismerik Daniellát. Az óvodást. még több kép a Meseerdő óvodáról: https://picasaweb.google.com/114843623419489521154/AzElsoNapok?authkey=Gv1sRgCNvHnP3Eo_yRxgE&feat=email#

Nagylány-program

Azaz inkább programsorozat, amelyben Danának ezen a nyáron része volt. Sokat voltunk együtt, de azért jutott arra is idő és figyelem, hogy Danának külön programot szervezzenek Bandi papáék vagy Krisztián. Mi (azaz inkább én) Dorkával irigykedtünk rájuk, de persze nagyon örültünk, hogy milyen jó nekik. Szerintem Dorka is így volt vele, hisz' ezalatt az idő alatt Anya-rabszolga csak Vele foglalkozott... Dorka lassan egy éves lesz és lételeme a mozgás. Nappal másfél-két órát alszik, a fennmaradó időt pedig arra használja hogy bejárja a környezetét. És ezt sem múzeumban, sem kisvasúton, sem cseppkőbarlangban, sem állatkertben nem lehet. Az is visszatartott bennünket, hogy Dorka az utolsó egy hónapban kétszer is beteg volt. Mindkétszer valószínüleg gyerekközösségben kaphatott el egy-egy vírust, amely legyengítette a szervezetét.(A betegségek alatt eszembe jutott, mennyit áradoznak az anyatej adta védelemről. Mintha nem védene az olyan nagyon. Mindenesetre mindkét betegségnél jól jött, hogy van, hiszen Dorka 5 napig SEMMIT nem evett, inni viszont hajlandó volt.) De térjünk vissza Danához. Nő. Nő a lába, a haja, mindene. És kész nő. Játék sminkkészletével kifesti magát, kopogos cipőben illeg-billeg. És okosodik. Egyik nap rókabábot tartok a kezemben, ő egy babával játszik. -Anya a róka hívja fel Panni babámat!-javasolja. -De Danus a rókáknak nincsen telefonjuk.-válaszolom. Kis gondolkodás után megszólal: -Jó, akkor hívja fel skype-n... És változatlanul jó kislány, nem hisztizik, nem sír feleslegesen. Na jó azért megsértődni eléggé szeret. De továbbra is lelkes mindenért és mindenhol jól érzi magát. -Mindennél jobban szeretlek téged Anya, meg a Dorkát..meg Apát!-mondta nekem a világ legtermészetesebb módján a lépcsőn lemenet. És akkor jöjjenek a képek: múzeumban:

barlangban:

kisvasúton:

buliban:

Állati képek az állatkertből:

És akkor a kicsi Dorkáról amikor még beteg volt:

És amikor meggyógyult: