Dupla gyereknap

Egyik kedvenc filmünk az Időtlen időkig Bill Murray-vel. Ezen a hétvégén átéltük milyen lehet minden nap ugyanarra ébredni, ugyanazokat a dolgokat csinálni. Történt ugyanis, hogy szombat reggel felkerekedtünk és kimentünk a Ligetbe. Ujjé a Ligetben nagyszerű! És az is volt. Danus horgászott, ugrálóvárazott és mivel bátran megmutatta fogait a fogászati buszban, cserébe kifestették az arcát. Tündérré varázsolták és egészen az esti fürdésig Oláh Daniella tündér volt. Délután Krisz meghívott minket fagyizni is, nagyon jó kis napunk volt. Aztán miután a gyerekek lefeküdtek, izgatottan néztük volna a gyereknapi fotókat, amelyeket a technika ördöge eltüntett. Sajnálkozás, bosszankodás után kitaláltuk, hogy még egyszer "megcsináljuk" a programot. Dana arcára óriási mosoly került, amikor reggel megtudta, hogy ma is kimegyünk a Ligetbe, sőt mindent ugyanúgy kipróbálunk. Persze nem mondtuk neki, hogy a fényképek miatt van az egész, de erre majd rájön 20 év múlva. Reggeli után be a kocsiba, ki a Ligetbe és kezdődött (majdnem) minden előlről. Szerencsére voltak újdonságok is de Danus semmi esetre sem hagyta volna ki az arcfestést. Dorka hol babakocsiból, hol takaróról, de leginkább a kezemből szemlélte a kavalkádot és leginkább a délutáni fagyizásnak/tölcsérezésnek örült. Sokszor érzem azt, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ennek a két lánykának az anyukája vagyok, de ma eszembe jutott, milyen jó lenne, ha néha belebújhatnék Dana bőrébe és egy napra én lennék a lányom. És persze az is megfogalmazódott bennem, milyen jó, hogy egy-egy napot újra lehet élni... Nem lehetne minden nap GYEREKNAP? ugyan már KIRÁLYLÁNY!

Mindkét nap Dodó ébresztett minket:

Danus extra figurákat is bemutatott ugrálás közben:

A fagyi mindkét nap finom volt:

A kedvenc házi zenekarom:

Fárasztó ez a dupla gyereknap:

Az idő

Rohan. Sajnos. Ezt Dorka születése óta egyre jobban érzem. A kicsi lány már betöltötte a 8. hónapot, Danus napokon belül 3 és fél éves. Azaz néha fél 3, ha a játszótéren megkérdezik tőle. Okos nagylány, akivel nagyon jókat lehet beszélgetni és aki okos kérdéseket tesz fel, mint például: Anya, mi az a vérnyomás? vagy: Anya, mi az, hogy mesebeli? Anya, nekem is lesz majd anyatejem? És a legszebb: Anya, én is leszek Anyuka? Igen, Dana Te is leszel Anyuka. És erre a szívszorító újabb kérdés: Anya, akkor Te is itt leszel velem?

Nem vagyok még felkészülve ezekre a kérdésekre! Hihetetlen, hogy ennyi idősen milyen gondolkodása van a gyerekeknek, mennyire meglátják az összefüggéseket, milyen jól emlékeznek múltbeli eseményekre. Dorottya napról napra ügyesebb. Minden érdekli a világból. Táska, papírlap, kulcs, pohár. Néha azért a játékaival is eljátszik. Baba és mama szavakat érthetően formálja. És nyálasan mosolyog. Nagyon vicces. Élvezem, hogy ennyire más baba, mint Danus, aki kifejezetten komoly kisbaba volt. Ha furcsa hangot adok ki, nevet. Ha rámosolygok visszamosolyog. Ha megcsikizem, kacag. És grimaszol.

Néha azért az én kezembe is kerül a fényképezőgép:

Májusi nyár folyt.

Múltkor kimaradt pár kép, amiket szerettem volna itt is megőrizni, hogy egyben legyen kép és szöveg. Bandi papa mellett Krisz is nagy mennyiségű fotókat gyárt, így van némi "átfutási" idő, amíg a képek feltölthetőek lesznek... Szóval az a bizonyos Jutka néni puszi a sárga rózsáért:

Aztán az Anyák-napi meglepetés még sírás nélkül:

Mostanában a délutánokat itt töltjük a kertben. Danust hamar befogadta a fiúcsapat, hiszen megállja a helyét a futóversenyen is :

Továbbra is nagyon jól vagyunk, minden rendben, szép az élet!

Szerencsére sokat süt a NAP!!!

Májusi nyár

Nagyon szeretem ezt a hónapot, pláne idén, amikor nyári hőség köszöntött be a hónap elején. Majális, Óbuda-nap, Anyák napja, gyereknap, számtalan jövés-menés. Szeretjük. Dorka pár nap múlva 8 hónapos és szemmel láthatóan ő is élvezi, ha megyünk valahova. Ha fejére kerül a kalap és zárjuk az ajtót jár keze-lába és nagyokat örül. Egyébként is jókedvű kislány, aki imádja a hasát. Így jogosan érdemelte ki helyét az étkező asztalnál. Halász Judit koncertre is elvittük,de ő leginkább a zsömle szétcincálásával volt elfoglalva. Nem úgy nővére aki hangosan énekelt, kiabált és minden elénekelt dal után meghajolt a tapsra. És a végén átadta Jutka néninak a megérdemelt rózsát... Virágot én is kaptam és könyvet és az elmaradhatatlan Anyák-napi levelet. Persze,hogy sírtam. Képek is készültek, de azokat nem publikálom. Szemezgetek inkább az elmúlt hetek vidám képeiből!

A hintázást Dana is szerette:

Dorkával mostanában nem lehet bírni a kádban, nem fürdik a szó klasszikus értelmében, hanem álldogál a kád szélébe kapaszkodva. Azonban ha Danus ott van, megmarad ülve és nevetve:.