Lányok

Az egyik nagy igazság a babákkal kapcsolatban, hogy napról napra változnak, fejlődnek. Dodóra ez mostanában maximálisan igaz. Valószínüleg közrejátszik a 6. hónap táján lezajló fejlődési ugrás is. Dodónk egyik nap kúszik, másik nap térdenállásba tornázza fel magát. Csütörtökön nem nyitja ki a száját a kanál látványára, pénteken bepuszil kb 100 gramm sütötökös burgonyát. Egyik éjjel kétszer kel és szopizik, van hogy átalussza az éjszakát.
Persze van, ami állandó. Például, ha unja az aktuális helyzetet, akor ordít, mint a sakál. Krisztián többször figyelmeztette már, hogy az óbudai polgárok fellázadnak majd eme iszonytató hangerőre. De továbbra is tündéri, mosolygós baba, aki Danára úgy néz, mint egy igazi Nagytestvérre.
Többen mondták már, hogy olyan Dodó, mint egy játékbaba. Dana nem tekinti annak, de a szőnyegen szívesen meggörgeti, fogát megmossa, a kádban megmosdatja, fésüli.

Azért Danus sokszor itthagy minket és Apítóval új kalandokra indulnak.
Pár hete elmentek a Közlekedési Múzeumba, nemrég veszedelmes dinoszauruszokat néztek és ha az idő engedi máris mennek biciklizni.
Dana mostanában egy tündér. Úgy telnek el napok, hetek, hogy egy rossz szót sem szólunk, csak ámulunk-bámulunk Krisszel és túlcsordul a szívünk, hogy ilyen gyerekünk van.
Úgy tűnik, hogy mostanában minden olyan kerek és idilli. És az is. Lehet, hogy lesz ez még így se, de most ez van. ÉS EZ ÍGY JÓ!!!

Danus őszinte, testvéri szeretettel fordul Dorka felé, és néha kibuggyan belőle egy-egy furcsaság, amelyben összeollózza a tőlünk hallottakat:

-Addig puszilgatom a Dodót, amíg vérmérgezést nem kap.
-Nagyon szeretem a Dorkát, nagyon szép baba és aranyos is, és nem is rohadt meg.
-Felhívom a doktorbácsit, hogy fogja már be a Dodóka száját.
-Dodó ha nem eszed meg az almát, akkor jön a húsevő!

Vannak ruhadarabok, amelyek Dorkával együtt nőnek és már hónapok óta hordja őket. Ezek pont az én kedvenceim is:
piros pöttyüs poló, lila mamusz és az elengedhetetlen rózsaszín kötött mellény.


Jó nekem. Boldog vagyok.