Bombomok

Azaz bonbonok, amelyeket karácsonyra kaptam Bandától és Éva mamától. Igazán exluzív darabokról volt szó így kitaláltam, hogy nem faljuk fel őket pár nap alatt, hanem beosztjuk. Minden vasárnap mindhárman választottunk 1-1 darabot. A 36 darab csokoládé a mai nap fogyott el. Két előnye is volt a takarékoskodásnak: sokáig tartott és ahogy fogyott úgy közeledett a tavasz.
Telik az idő. Dorka hamarosan 7 hónapos lesz! Szépen fejlődik, pár napja négykézlábra állt, de szegény kétségbe is esett mert rájött, hogy mászni még nem tud de hasra visszaereszkedni nem akart. Danus mozgásfejlődése is látványos volt e hétvégén, ugyanis elindult élete ELSŐ futóversenyén.
Hááát én megkönnyeztem a rajtot.( már előre félek mi lesz ha Anyák napi ünnepségre kerül a sor) Ott állt ez a pici lány és nagyon komolyan vette a versenyt. 300 méter volt a táv és ő becsülettel lefutotta.

A hétvége igazán mozgalmas volt. A Sportnap után Krisz és Dana Kisvakond kiállításon is voltak.
És készülünk a húsvétre.
A nyúlon túl:

Nem tudom elégszer leírni mennyi örömet okoznak a gyerekek. Az ember a napi teendők közben sokszor elsiklik az apró örömökön, kedvességeken, gyermeki jóságon. Aztán este eszébe jut egy mondat:- Anya, de jó hogy újra látlak téged.
És egy ölelés.

Lányok

Az egyik nagy igazság a babákkal kapcsolatban, hogy napról napra változnak, fejlődnek. Dodóra ez mostanában maximálisan igaz. Valószínüleg közrejátszik a 6. hónap táján lezajló fejlődési ugrás is. Dodónk egyik nap kúszik, másik nap térdenállásba tornázza fel magát. Csütörtökön nem nyitja ki a száját a kanál látványára, pénteken bepuszil kb 100 gramm sütötökös burgonyát. Egyik éjjel kétszer kel és szopizik, van hogy átalussza az éjszakát.
Persze van, ami állandó. Például, ha unja az aktuális helyzetet, akor ordít, mint a sakál. Krisztián többször figyelmeztette már, hogy az óbudai polgárok fellázadnak majd eme iszonytató hangerőre. De továbbra is tündéri, mosolygós baba, aki Danára úgy néz, mint egy igazi Nagytestvérre.
Többen mondták már, hogy olyan Dodó, mint egy játékbaba. Dana nem tekinti annak, de a szőnyegen szívesen meggörgeti, fogát megmossa, a kádban megmosdatja, fésüli.

Azért Danus sokszor itthagy minket és Apítóval új kalandokra indulnak.
Pár hete elmentek a Közlekedési Múzeumba, nemrég veszedelmes dinoszauruszokat néztek és ha az idő engedi máris mennek biciklizni.
Dana mostanában egy tündér. Úgy telnek el napok, hetek, hogy egy rossz szót sem szólunk, csak ámulunk-bámulunk Krisszel és túlcsordul a szívünk, hogy ilyen gyerekünk van.
Úgy tűnik, hogy mostanában minden olyan kerek és idilli. És az is. Lehet, hogy lesz ez még így se, de most ez van. ÉS EZ ÍGY JÓ!!!

Danus őszinte, testvéri szeretettel fordul Dorka felé, és néha kibuggyan belőle egy-egy furcsaság, amelyben összeollózza a tőlünk hallottakat:

-Addig puszilgatom a Dodót, amíg vérmérgezést nem kap.
-Nagyon szeretem a Dorkát, nagyon szép baba és aranyos is, és nem is rohadt meg.
-Felhívom a doktorbácsit, hogy fogja már be a Dodóka száját.
-Dodó ha nem eszed meg az almát, akkor jön a húsevő!

Vannak ruhadarabok, amelyek Dorkával együtt nőnek és már hónapok óta hordja őket. Ezek pont az én kedvenceim is:
piros pöttyüs poló, lila mamusz és az elengedhetetlen rózsaszín kötött mellény.


Jó nekem. Boldog vagyok.

Fél év

Pár nap és fél éves Kicsidó. Százszor is leírtam már talán, akkor is az az első gondolatom, hogy milyen őrült gyorsan repül az idő. Hiszen nemrég még a hasamban volt, nemrég jöttünk haza a kórházból és nemrég gondoltam azt az első hónapok ordításai alatt, hogy milyen elképesztően boldog vagyok, hogy újra babázhatok és ki kell használnom minden percét ennek a csodának.
Azért az őszintét megvallva nagyon vártam ezt a márciusi napot, hiszen a téli hónapok nem tartoznak a kedvenceim közé. Mióta kitavaszodott még inkább tele vagyok energiával, sokat serénykedek a konyhában, (persze csak süti-fronton, az igazán finom ételeket továbbra is Krisz készíti) és már sokszor délután is lemegyünk egy kicsit levegőzni.
Végre átcseréltük a babakocsit is egy sportkocsira. Danus járműparkja is bővült egy gyönyörű rorrellel vagy lorrerel-mikor hogy nevezi a tulajdonos.

Ez a levél Dana 1 éves kora körül jutott el hozzám a világhálón. Akkor sajnáltam, hogy Danus "lecsúszta" és nem tudtam kitenni a blogra. Én akkor is,most is mosolyogtam rajta.

Egy fél éves első levele a világnak
Sziasztok!
Gondoltam most, hogy eltelt életem első fél éve, én is leülök ez elé az izé elé. Anyánál ezzel komoly elvonási tüneteket okozok.
Magamról pár szóban:
Megvallom őszintén, nagyon aggaszt állapotom, mivel nagyon úgy érzem: öregszem
Egyre aggódva szemlélem a számhoz közelebb eső, kiálló izéket, amin óriási hurkák nőttek, és a kicsit messzebb kalimpáló nyúlványokat, amik napról napra hosszabbak. Ennek egy előnyét látom, tökéletesen beleillenek a számba. A hordozójárművemből kilógok, sőt, egyenesen kinőttem, ezért már csak ücsörögni lehet benne. Nem tudom, hogy meddig fokozható még ez az állapot, remélem nem leszek olyan melák mint Anya és Apa!
Ha már szóba kerültek: Ők képzik az én saját személyi udvartartásomat. Kicsit körülményesek, de személyzetnek megfelelnek.
Egyikőjük, a magas, mélyhangú ritkábban áll rendelkezésemre, de vele sokkal könnyebb dolgom van. Na, rajta nagyon sokat röhögök, megállás nélkül hülyeségeket beszél, idióta pofákat vág. Persze erre nekem még jobban nevetnem kell rajta, miközben azt gondolom magamban: szegény hülye. Ő persze mosolyom láttán még jobban
bevadul. Azt hiszem, Őt máris kenyérre kenhetem.
A másik, a töpszli, leharcolt már keményebb dió. Mivel mindig körülöttem sertepertél, néha az idegeimre megy. Mindig mást csinál, mint amit kellene, ezért igen sokat veszekszem vele. Ilyenkor néha megsértődik és elvonul. Különben javára váljon, hogy mindig kéznél van, sok nyálas cuppanosat nyom a fejemre és ha szorult helyzetbe kerülök, számíthatok rá, hogy hasra fordít, kihúzza a lábam, kezem, fejem stb. És belémnyom néhány kanál nyúlós, íztelen iszonyatot. Itt jegyzem meg, hogy amint tehetem feljelentem őket éheztetés vádjával. Két pofával nyelik a rántott húst, nekem meg tolják az arcomba a pépeket. Normálisak ezek?
Aztán van néhány ideiglenes, kisegítő alkalmazottam, ritkán tűnnek fel, na de akkor Apát is túlszárnyalják gyermekdedségben. Néha komolyan aggódom értük, ha én netán nem leszek ( fent említett aggodalmaim végett, méretváltozás, fura hangok a torkomból stb), ki figyel majd rájuk?

Búcsúzóul leírom egy napomat:
05 : 45 - Valami nem stimmel: leltárhiány Először is hiányzik egy ujj a számból, egy takaró a pocakomról és egy alkalmazott, aki ezeket a helyére igazítja. Egyes fokozatú nyöszörgésem hamar eredményes.
O6 : 30 - Egy ideje űr támadt a hasamban, a gatyám pedig aggasztóan nehéz és nedves. Egyes fokozat: karikásszemű kisebbik példány. Jó munkát végzett, de dolga végeztével le akar passzolni az ágyba.
O7 : 30 - Vége az éjszakának, ágyamnál sorakozó! Mélyhangú megpróbálkozik egy gyenge mesével, miszerint követ törni megy. Persze, nyakkendőben. Ez teljesen hülyének néz. Gyors ruhaválogatás, Anyának sikerül kiválasztania a legrondábbat.
O9 : 00 - Hajtóvadászat a kiságyban néhány kacsa, egér és mackó után.
10 : 00 - Iszonyat banánpép, mindenkire jut belőle 10 : 30 - Röpke séta, borzalmas enyelgés az idióta szomszéd nénivel
12 : 30 - Anya bugyuta dolgokat pakol a kezembe, én ezeket eldobom, ő visszaadja, én eldobom stb.
13 : 00 - Tűrhető ebéd, kimosakodás és alvás ( ez a nő mennyire tud ennek örülni)
16 : 00 - kaja, majd hintázás a parkban. No, ez nagyon klassz, csak anya mindig idő előtt kap ki.
17 : 00 - uzsi Ezt edd meg te, anya!!!
18 : 00 - Apa teljes bevetése, ilyenkor alkalmazom az egyeduralkodás eszközeit. Ő nagyon jó táptalaj. Végül végérvényesen elvesztem a türelmemet.
19 : 00 - Na, a nap fénypontja: Fürdés. Apa kitesz magáért, én pedig mindent elkövetek azért, hogy tokától bokáig ő is részesülhessen a vízből.
19 : 45 - vacsora, nyöszi, ujj, maci, jó éjszakát
Na, abbafejezem, mert Anya nyűgös a gép miatt