Macskaünnep

Azért valamit biztos megéreztem, mert az előző bejegyzést 7-én írtam, 8-án este pedig bementünk a kórházba...

Az alábbi bejegyzést Dorka születése másnapján írtam, a kórházi ágyon, kezemben a pár órás kisbabával:

Szeptember 9-én,1ó50kor megszületett Oláh Dorottya!!!!!
Egy iciri-piciri kismacska. Macskaságát természetesen külsejének és méreteinek köszönheti. Illetve a doktor úrnak, aki első ránézésre lemacskázta.
Éjjel született, ahogy Krisz eltervezte és szőrtelenül, ahogy én elképzeltem. És nagyon-nagyon könnyen jött erre a világra. Amilyen gyorsan megfogant, olyan könnyen és fájdalommentesen érkezett meg ez a kicsi lány.
Danának nagyon tetszett, bár kinevette, hogy milyen picurka.
A két lány közt majdnem 3 év a különbség, ami az elején nagyon soknak tűnik. De lesznek ők egymásnak játszótársai, ezt tudom.
Ahogy azt is, hogy így négyen igazán kerek egészet alkotunk.
Örülünk Neked édes kicsi lány!!!

Várakozás

Türelmes embernek tartom magam, mostanában azért mégis kezdem elveszteni a türelmemet. Nem vagyok ideges csak nyugtalan, aggódó, érzékeny, fáradékony, nyűgös és nagyon kíváncsi!!!
Hogy mekkora lesz Dorka? Lesz-e haja? Sírós lesz vagy jóságos? Kire fog hasonlítani? Kriszre? Rám? Danára?
Sok a kérdés, és Krisztián se mindig megnyugtató a válaszaival. Amikor megkérdeztem Tőle, hogy milyen lesz Dorka, azt mondta, hogy kicsi és szőrös! Amikor jajgatok, mert fáj a hasam, az a reakciója, hogy ne szüljek ma, csak hétvégén és éjjel! Nem nagyon értem, de azért persze jobb, hogy viccel, mintha ő is nyugtalan, aggódó, nyűgös, stb... lenne. Bár szerintem sokszor ő is az.
A legkipihentebb és kiegyensúlyozottabb a családban persze most is Danka. Amíg én itthon növesztem a pici lányt, ő ismét Gödöllőn tölti a hétvégeket, ahonnan számos élménnyel gazdagabban tér haza hogy aztán megszeretgessen és a fülembe súgja:
-Úgy szeretlek, édes kicsi lányom!