Csak úgy

Kevesebbet írok mostanában. Miért? Szerencsére semmi említésre méltó rossz dolog nem történik velünk,(no hiszti, no betegség-kopp-kopp-kopp) a jó dolgokat pedig az ember kész természetesnek venni, és nem írni róla. Egészen mostanáig.
Ha ezt a hétvégét is kibírja Dana éjszakai tejivás nélkül, akkor azt hiszem kigyógyultnak nyilváníthatom, aki csecsemő kora óta most először ismét átalussza az éjszakát. Én már hamarabb próbálkoztam volna a leszoktatással, de Krisztián, és persze a Nagyszülők is felháborodtak azon, hogy elvonom Danától ezt a finom, langyos, édes nedűt.
Most nem hagytam magam és egy szép matricás albummal támadásba lendültem.

Egyébként Danával valahogy nagyon érzelemdús periódust élünk mostanában. Annyira igénylem, hogy átöleljem(tudom hormonális...), belefúrjam a fejem a nyakába, hogy nagyon. Ő is olyan soxor jön oda, hogy: "Anya, szeretlek téged..."
Jaaaajjj, de elérzékenyülök ilyenkor.
Sokat foglalkoztunk mostanában a kisebb-nagyobb fogalmakkal, ügyesen és gyorsan megtanulta melyik a legnagyobb, legkisebb vonal, pohár, ceruza, stb...Ezek után elkezdte ő is magától figyelni a méreteket és saját rendszert alakított ki. Minden nagyobb dolog az apuka vagy anyuka, minden kis tárgy a gyerek, vagy testvér. Elég vicces, amikor a fogkefékkel, kövekkel szerepjátékozik.