Karácsony

Ha lett volna nálam egy "megtelt" feliratú tábla, akkor azt 24-én este kitettem volna a lakásajtóra. Dana annyi ajándékot kapott, hogy egy ovis csoportnak is elég lett volna. Könyvek, Thomas mozdony, dupló, orvosi táska és még sorolhatnám. Dana is érezte, hogy sok a jóból, egyszercsak fogta magát és kiment az előszobába játszani az Apja sáros cipőjével és egy óriás cipőkanállal. Erre jegyezte meg frappánsan Bandi papa, hogy egy gyereknek néha a sz...s wc-kefe a legjobb játék.
Egyébként nagy volt a körítés az ajándékozás előtt. Krisz Danát elvitte a Vörösmarty térre,én itthon díszítettem a több, mint 2 méteres (juppijé!!!)fát.
Fa feldíszítve, Nagyszülők a szobában, csengő csilingel és jön be Dana. Ott volt a csoda a szemében. Estére nagyon elfáradt, minden mellébeszélés nélkül hazatessékelte a vendégeket: Évi mama megy Gödöllőre, Györgyi mama Újpestre-mondta félig a kanapén feküdve.
Mi Krisszel megnéztük a Karácsonyi ének című filmet, ahogy tavaly és azelőtt is tettük.
A Szenteste a Nagyszülőkkel, itthon telt, sok nevetéssel, finom ételekkel. Ahogy néztük Danát, aki Jutka nénire (mire másra???) táncol, átfutott az agyamon, hogy nem is kell több. Csak így együtt, egészségben, szeretetben.
25-én Petihez, 26-án Gödöllőre mentünk ebédelni.






És Dana művészi vénája is erősödött az ünnepek alatt. Egyik délelőtt mézeskalács sütéssel múlattuk az időt. Ő gyúrta, gyúrta a saját adagját, egyszercsak felkapott a tálcáról pár formát és odaragasztotta az ablakra. (nesze neked ablakpucolás...)

Én pedig megkaptam életem egyik legszebb ajándékát...