Egyébként nagy volt a körítés az ajándékozás előtt. Krisz Danát elvitte a Vörösmarty térre,én itthon díszítettem a több, mint 2 méteres (juppijé!!!)fát.
Fa feldíszítve, Nagyszülők a szobában, csengő csilingel és jön be Dana. Ott volt a csoda a szemében. Estére nagyon elfáradt, minden mellébeszélés nélkül hazatessékelte a vendégeket: Évi mama megy Gödöllőre, Györgyi mama Újpestre-mondta félig a kanapén feküdve.
Mi Krisszel megnéztük a Karácsonyi ének című filmet, ahogy tavaly és azelőtt is tettük.
A Szenteste a Nagyszülőkkel, itthon telt, sok nevetéssel, finom ételekkel. Ahogy néztük Danát, aki Jutka nénire (mire másra???) táncol, átfutott az agyamon, hogy nem is kell több. Csak így együtt, egészségben, szeretetben.
25-én Petihez, 26-án Gödöllőre mentünk ebédelni.


És Dana művészi vénája is erősödött az ünnepek alatt. Egyik délelőtt mézeskalács sütéssel múlattuk az időt. Ő gyúrta, gyúrta a saját adagját, egyszercsak felkapott a tálcáról pár formát és odaragasztotta az ablakra. (nesze neked ablakpucolás...)
Én pedig megkaptam életem egyik legszebb ajándékát...
