Tél vagy nem tél?

Amikor lecsengett a szülinap, kezdtem mondogatni Danának hogy hamarosan jön a Télapó, december az első teli hónap, lehet hogy havazni is fog. Aztán amióta eljött december elseje, és át fordítottuk a naptárt Dana minden másnap megkérdezte hogy esik e a hó. Válasz persze, hogy nem, mire Dana akkor nincs is tél. Abszolút összekötötte a Mikulást a téllel, a havazással és csalódottan vette tudomásul, hogy iden hó nélküli december lesz.
Mikulas meglátogatta Danusekat az oviban, és Dodohoz is eljutott a bölcsibe. Bár nem voltam jelen, biztos nagy élmény volt Dorkának a piros ruhás látványa. Persze itthon is volt csizmatisztítás és másnap nagy meglepetés a teli csizmák láttán. Az újpesti mikulás is sok finom csokit hozott idén az egész családnak. Idén többször kint voltunk az óbudai Fő téren hol korizni, hol bábszínházat nézni.
Bár évek óta terveztük, végre idén mi is beszálltunk a cipősdoboz akcióba, készítettünk egy szép kis csomagot egy ismeretlen kisgyereknek. A dobozt személyesen a Doboz-tündérnek adtuk oda, aki látványosan ráhelyezte a futószalagra és a mi dobozunk is bekerült a sok ajándék melle. Dana decemberben ismét ellátogatott az Operaházba, a család kultúra felelőseivel, Bandi papáékkal.

A beszámoló és a képek alapján Danust lekötötte a hosszú előadás, azóta itthon újra előkerült a balettcipő és a tüllszoknya. Az ovis karácsonyi délután is jól sikerült, Dodo is velünk volt, a két lány gyakorlatilag végigette a játszódélutánt, nem tudtak elszakadni a finomságokkal teli rakott asztaltól. Az ünnepek előtt átmentünk Andrisékhoz es Barniékkal is együtt töltöttünk egy délutánt. Én még 23-án délután-este tanítottam mert aznap zárult a tanfolyam. Több hallgató is apró ajándékkal kedveskedett és megköszönték a munkámat. Igazán jól esett, jól alakult a munkába való visszatérés. Mikor aznap este fél 10 tájékán hazaértem, elkezdtük csomagolni az ajándékokat...

 

Helyzetjelentés

Üres a lakás, nagy a csend...
Most alszanak először a lányok Anyuéknál Újpesten. Vártam már, hogy így legyen, eljött és most meg írok Róluk...
Anyu sokáig halogatta, hogy bevállalja  a két lányt egyszerre és mindig Dodó volt a kifogás. Hogy Dodó nagyon anyás, sírni fog, nem lehet majd megnyugtatni, stb... De amilyen anyás a mai napig is, éppen annyira szereti a nagyszüleit és szeret náluk lenni, velük lenni. A tanítás és egyéb intéznivalók miatt viszonylag sokat köszönök el tőle és hagyom Krisztiánnal vagy Anyuval. Ritkán köszön csak el bánatosan, általában jókedvűen integet és osztogatja a puszikat. Legutóbb kifejezetten elküldött:-Anya, menjél már el tanítani!!!
Heti két délelőtt van bölcsiben és már nagyjából beszokott, nem sír ha elmegyek és szépen eljátszik. Belső informátoraim szerint az udvaron még kicsit visszahúzódó, de a szobában jó kislány és szépen is ebédel. Egy anyuka elmondása szerint mindenki szeretgeti Dodókát.(említettem a gondozónőknek, hogy itthon Dodó a beceneve, átvették!)
Hát igen...első látásra kis törékeny virágszál a 10 kilójával, akin a mai napig nevetünk, ha meztelenül látjuk. Milyen vékony kis teste van... Ez egy test????!!!!
Persze senki se sejti, hogy itthon minden ok nélkül fejbevág engem vagy Danát egy elemlámpával, fakanállal, korcsolya-élvédővel. (!)

Szóval üres a lakás és kicsit hiányoznak a gyerekek. Mert mostanában minden olyan jó. Én így érzem. Mert jó:
hogy dolgozok és néha összejövünk a barátnőkkel dumcsizni,
hogy a lányok egyre apásabbak és Krisz hétközben is tud velük lenni,
hogy a kori miatt Danával kettesben tudunk lenni, és ő érzi ezt,
hogy amikor este fél 10kor hazaérek az óráim után Krisz egy pohár vörösborral vár,
hogy mostanában újra van itthon Jager :)
hogy teljesülni látszik egy régi álmom és szilveszerkor elutazunk kettesben

Dorka mostanában sziporkázik csak győzzem leírni:

-Anya! mérgesedek a legóra!
-Anya! ne fogd meg a lábamat mert bepirosodok!
-Anya, szaladjunk mert mindjárt elfogy a türelmem!
-Anya! akarok enni akármit!