A szakkönyvek szerint az első hat hetet gyermekágyas időszaknak nevezzük. Jól hangzik, kár, hogy én az első hetekből az ágyat láttam legkevésbé. Azaz látni láttam, de csak messziről. Dorka baba ugyanis nem alszik. Megszoksz vagy megszöksz ez lett az éjjelek jelmondata. Jelentem mindenki maradt s én próbálom elfogadni a helyzetet és regenerálódni minden 10, 20 esetleg 30 percnyi alvás után.
Biztos sok anya velem együtt elhatározza a kistestvér születése előtt, hogy ő bizony nem fogja hasonlítgatni a két gyereket egymáshoz. Aztán történik valami meghökkentő, pld. NEM ALSZIK A GYEREK és egyszercsak észrevesszük, hogy a leggyakrabban használt mondataink Bezzeg a..., Ő ilyenkor már régen..., Emlékszem... szavakkal kezdődnek.
Dana aludt, Dorka nem alszik. Dana nem cumizott, Dorka ezerrel cumizik. Dana csak egy téli Napkitöréskor sírta át a fél éjszakát. Dorka minden második éjjel átsírja az egész éjszakát (plusz a nappalt).
Próbálkoztam már mindennel: hajszárító, porszívó, mosogatógép zúgása, bevetettem pihenőszéket, hintát, hordozókendőt, Infacolt, hideg éjjeli levegőt, kevés sikerrel. A csecsemők ilyenkor átlagban 17-20 órát alszanak, a tönbbi időt szemlélődéssel töltik. Dodó nem az a szemlélődő típus, ő végigordítja a maradék időt, aztán annyira kifárad, hogy elalszik.
Az a furcsa, hogy Danus nem reagál a sírásra, olyan, mintha meg se hallaná. Mesét olvas, tv-t néz, rajzol, alszik emellett a fülsértő ordítás mellett.
De érjen véget itt a panasz, hiszen Dorka baba gyönyörű és egészséges. Már régen elfelejtettük, hogy valaha aggódtunk a pici súlya miatt. És azt hiszem ez a lényeg. Mert a nem alvás, sok hiábavaló próbálkozás és feszültség mellett határtalanul boldog vagyok. Vannak azért olyan ritka pillanatok, amikor mindkét lány alszik. Igaz, hogy a kicsi a vállamon, a kicsit nagyobb pedig a kezemet fogva. Ilyenkor megszáll egy eddig ismeretlen, nagyon nyugodt érzés. Hogy ez a két kicsi lány itt lesz velem mindig.
