Május

Nagyon gyorsan telnek a hetek,valószínű azért mert a jó idő beköszöntével sokféle programra megyünk.
Dana továbbra is rendszeresen jár Gödöllőre, ahol meglátogatta az újonnan épült szökőkutat és a városban sétáló róka-kecske párossal is barátkozott.
Erről a két állatról persze Bandi papa mesét kerekített, amit Danka itthon szó szerint továbbadott nekünk. Jártunk Kisnémediben is,ki bográcsolt,ki csigát gyűjtött,
aztán ki-ki palacsintázott.

A hónap elsőrangú eseménye azért mégis az Óbuda nap keretében megrendezett Halász Judit koncert volt. Az első sorokban álltunk/ültünk/guggoltunk/táncoltunk és hallgattuk az ismerős dallamokat.
Természetesen megint vittünk egy szál rózsát, amit Jutka néni egy fejsimogatással köszönt meg.
Múlt héten meglátogattuk Gömöri doktornőt is, Dana 12 és fél kiló és 92 centi. Mivel nem kapott oltást, bátran viselkedett és egyfolytában kérdezősködött:
-Mi miért jöttünk ide?
-Ki ez a néni?
-Miért sír az a gyerek?
A doktornő meg is állapította, hogy cserfes kislány. Az is. Ha nem alszik akkor beszél. Kire ütött ez a gyerek?????????

Dorka-Dóri-Dóra-Dorottya-Kisoláh

A legutóbbi bejegyzést kérdéssel zártam. Most válasszal indítok:
Oláh Dorottya.
Már túl a "félidőn" szentelek Neki is egy bejegyzést, hiszen ősztől úgyis helyet adunk majd a kicsinek is itt a világhálón.
Ma azt olvastam egy újságban, hogy egy anya legtöbbet a gyerekeinek a testvérrel adhat. Mert ők ott lesznek mindig egymásnak,társak a boldogságban és társak a bajban. Így legyen. Természetesen ez nem törvényszerű, de talán "elég jó" testvérek lesznek. Ahogy én is próbálok majd "elég jó" anyukájuk lenni.
A két lánynak. Az orvosom meg is kérdezte, hogy GYEREKET nem is akarnak???!!!
A névválasztás kicsit úgy tűnik, mintha úgy választottunk volna, mint az egy alomból kikerülő kiskutyáknál. De nem. Valahogy egyértelmű volt, hogy Dórának hívják majd. Mondjuk lehet a prototípus is befolyásolt minket. A sorozatgyártás pedig beindult.

És jöjjön a végén egy Janikovszky Éva részlet:

Elnézem a lányomat, és arra gondolok, milyen büszke leszek majd rá, ha óvodás korában verset mond nekem anyák napján, ha jutalomkönyvet kap az iskolában, ha egyszerre veszik fel a színművészeti és az iparművészeti főiskolára, esetleg a zeneakadémiára is, ha megnyeri a tanulmányi versenyt, a táncversenyt és a szépségversenyt, ha a gyerekek autogramos fényképet fognak tőle kérni, és ha végre rászánja magát, hogy igent mondjon annak a jóképű, nagy jövő előtt álló, szépen kereső fiatalembernek, aki majd a tenyerén hordozza.
Milyen büszke lesz az apja a lánya esküvőjén!

Szóval újra ÖRÜLJ, HOGY LÁNY!!!!!!!!!!!!