Húsvét gulyással

A hagyományokhoz híven a szombatot sonkaevéssel itthon, az ünnep többi napját Kisnémediben családi körben töltöttük. Ahogy kiérkeztünk mentünk is a Dana-fához (egy kedves cseresznyefa, amely Dana tiszteletére lett ültetve) és kerestük a tojásokat, ajándékokat. A nagyszülők-rokonok ismét elhalmozták Manót: háromkerekű biciklit, sátrat, kispingvint, táskát kapott az ünnep alkalmából.
Krisz gulyást készített bográcsban, néha magányosan,
de sokszor társaságban.
Hétfő reggel a szomszédból átjött két kamaszfiú és meglocsolta a család női tagjait. Dana csak ült a kanapén és hősiesen tűrte ahogy hárman háromféle illattal beparfümözik. Amikor elmentek a locsolók, felállt és kijelentette: "Most meg lettem locsolva!"
A gulyás nagyon finom lett, Dana szinte egyedül tekeri a biciklit, mi lányok pedig egy évig biztos, hogy nem hervadunk el. Krisz a nap végén a szomszéd disznóktól is elköszönt.


Aztán este itthon persze megint nosztalgiáztunk, nézegettük a tavalyi húsvéti képeket.
Olyan nagylány már Dana!
És az ünnepi eseményekhez hozzátartozik, hogy először éreztem Dorkát mozogni!!!
S hogy kicsoda Dorka? Hogy még nem ismeritek?

Gyermekvasút

De jó kis nap volt ez a mai(is)!!!
Délelőtt beültünk a kocsiba és elmentünk a Hűvösvölgyi gyermek/úttörővasút végállomásához. Gyönyörű kanyargós,erdei úton érkeztünk meg a Normafához. Dana első kisvasútos útját nagyon élvezte. Mivel tele volt gyerekkel és a kalauz is gyerekember volt, igazán otthon érezte magát. Hol a tájat,
hol a frissen szerzett jelvényét csodálta vagy ellenőrizte, hogy megvannak-e még a jegyek.

A Normafánál Krisszel megcélozták a játszóteret. Ha jó a program, akkor az idő mindig gyorsan elrepül. Így volt ez ma is, hiszen az ebédet már a hazafelé tartó kisvonaton fogyasztotta el Danka.
Aztán maszatos szájjal és persze az ajándék jelvénnyel elaludt.

Délutánra még volt egy hatalmas játszóterezés Veszivel és Barnival, így nem csoda, hogy este 7kor már ő kérte, hogy mehessen aludni.
Természetesen ez a nap nem jöhetett volna létre ha nincs Apító. Itthon.

Szentendre

Dana ma fél 9kor ébredt, esélytelen volt ebéd után altatni próbálni. Így alvás helyett kimentünk Szentendrére, fagyizni/lángosozni.
Danának odafelé be nem állt a szája, egész úton magyarázott, mesélt, kérdezősködött. Pomáz magasságában Krisz megkérdezte:
-Dana, neked szófosásod van?
-Nem, nekem szép, kislányos harisnyám van!!!
Ahogy kiszálltunk az autóból Dana kijelentette:
-Nagyon jó, hogy idejöttünk!
Gyorsan kerestünk egy fagyizót.Dana nagyon óvatosan sétált a fagyival, amikor nem a fagyit nyalta, akkor azt mondogatta:
-Nem ejtem le, én már nagylány vagyok!!!

A Fő téren időztünk egy kicsit egy utcai grafikusnál.

A Duna-partra is lesétáltunk.

Amikor Danára rájött a hoppáré és mindenáron be akart menni a Dunába csobbani egyet, jobbnak láttuk ha hazaindulunk.
Persze már nem gyalog...


Hazafelé aztán csönd volt.

Kultúrprogram

A szeles idő "jóvoltából" a hétvégén kultúrálodtunk egy sort. Danus hétvége lévén Gödöllőre helyezte át a székhelyét, és ismételten megcsodálta a békegongot.
Én szombat délelőtt megnéztem a sajtó-fotó kiállítást, amit mindenkinek ajánlok. Vasárnap délután Krisztiánnal részt vettünk a 100 éves Budapest program egy építészeti tárlatvezetésén, majd Danával együtt megnéztünk az Eredetmívesházban egy kiállítást.
Az Eredetmívesház ( www.eredetmives.hu ) egyébként Krisztiánék új bemutatóterme, amely ízléses bútorokkal és a galérián képtárral várja az érdeklődőket.
Dana szakértői szemmel vizsgálta a festményeket, aztán lepihent a pamlagon.


Mire hazaértünk lecsengett nála a művészi élmény és szavakba öntötte impresszióját:
-Voltam Apító munkahelyén és láttam rossz képeket.
Itt kérek elnézést a két és fél éves családi kritikus helyett...