Satöbbi

Férjem és egyben rendszeres olvasóm helyet követelt/ na jó, kért.../magának a Danaplóban.
Íme:
Nem hiszek a világvégében, de nem hiszek a világbékében sem. Sosem foglalkoztattak túlságosan a „nagy dolgok”, de abban gyerekkorom óta hiszek, hogy nincsenek véletlenek.

Dana egy éves szülinapjának hetén hazafelé jövet egy buszmegállóban találkoztam Seres Péterrel a Satöbbi zenekar gitárosával…

A Satöbbiről: Felnőttkorom elején Pista barátommal jártunk koncertjeikre, minden alkalommal túlságosan sok örömet kaptunk tőluk ömlesztve, így sokszor nehezen értünk haza és nem mindig a lábunkonJ,

Ágit megismerve bemutattam neki a zenekar lemezét. Gyorsan együtt is rajongók lettünk, akik minden koncerten az első sorban táncolnak. A sok kedvenc szám közül a „Daniel és Daniella”- n megbeszéltük pár pohár után, hogy ha fiú: Dániel, ha lány Daniella lesz.

Múltak az évek, a Satöbbi egyre ritkábban játszott, később nem is hallatott magáról, kénytelenek voltunk jó emlékként a múlthoz csatolni. A gyermekünk születésének ideje viszont eljött. Lassan azt is megtudtuk, hogy lány lesz, így jóval könnyebb volt nevet kigondolni neki. Ági akkurátusan összeírt neveket és én is gondolkodtam. Nehéz döntés…, és egyik sem az igazi… hát akkor miért is ne lehetne az, amiben már egyszer évekkel ezelőtt meg is állapodtunk: „és a szép Daniella az ablakhoz sétál néha, néha”

Visszatérve a találkozáshoz Seres Péterrel: Elnézését kérve, hogy ismeretlenül megszólítom, de lesz még Satöbbi koncert valaha? …kérdezem. A válasz gyors: „vasárnap, gödör”. Nahát pont Daniella egy éves szülinapjának családi ünnepén.

Nagyszerű volt a családi buli, Dana igazán jól érezte magát a közel húsz fős társaságban, elárasztották ajándékokkal és ami sokkal fontosabb őszinte,mértéktelen szeretettel. Mi azt est végén Daniellát a nagyszülőkre hagyva igyekeztünk a régóta várt Satöbbire, a gödörbe. A harmadik számra érkeztünk, gyorsan bekapcsolódva a táncba, mulatságba, azért a telefonra is figyelve, hogy nincs e „riasztás otthonról”. A koncert lassan a végére ért, volt utolsó szám, utolsó utáni ráadás és aztán a már hazafelé igyekvő zenekart visszakövetelő ténylegesen utolsó, na hát ez volt a „Daniel és Daniella”. Így volt teljes és féktelenül boldog az első szülinap.

Macskabenzin (by Krisz)

Danát hat hónapos koráig kizárólag anyatejjel tápláltam. Aztán lassan elkezdtük a szilárd ételek bevezetését, de a forgatókönyvvel ellentétben nem váltottunk ki egyetlen étkezést sem. Ez azt jelentette, hogy Dana minden étkezés előtt/alatt/után kérte, ami jár neki, azaz a jól megszokott tejet. Egészen 4 nappal ezelőttig. Szinte egyik pillanatról a másikra levállt rólam 5 nappal az első szülinapja előtt. Tegnap még napi 4-5 adag, ma meg semmi.

Igaz, hogy a szülinapja közeledtével már hetek óta mondogatom neki, hogy NAGYLÁNY vagy már, néha még a"Kicsi vagyok én, majd megnövök én..." kezdetű dalocskát is eléneklem neki, de azért csaknem ettől hagyta abba????!!!!!

Amikor finoman szóbahozom és méltatlankodok ez ügyben, odajön, az ölembe ül, és mosolyog rám. Mintha az értelemes Dana szemek most azt üzennék: "Köszi Anya, szép volt, jó volt, ennyi volt, vége."

Tényleg vége? Sírok és örülök, megkönnyebbültem és elszomorodtam. Jó volt adni.

Játszóház

Mivel beköszöntött a rossz idő,hamar sötétedik és a játszótér is korán bezár kapva kaptunk az alkalmon, amikor egy régi ismerős és Danánál egy nappal fiatalabb Anna lánya ma játszóházba invitált.Hurrá! Már tegnap óta mondogattam Danának, hogy mi lesz a másnapi program, így vidáman indult a nap.

Először itthon táncoltunk egy kicsit ( szeretünk Gryllus Vilmos!!!!):

Aztán elindultunk és Danám (Danánk)a kocsiban rápihent a programra:

Hogy aztán indulhasson a játék:

Vicces képek

Ahogy írtam nemrég, Danával elég szórakoztató az élet. Megvannak a közös tréfáink, tudom mi tetszik neki, mikor van igazán elemében vagy mikor fáradt és nem érdeklik a vicceim. Persze az, hogy mikor, min rötyög az sokszor kiszámíthatatlan. ( és persze általában az Apja viselt dolgain kacag leginkább)

Hol ez a lány????

Alízzal:

Jókedvemet el nem hagyom: