Keretes szerkezetűre sikerült az idei nyár, ugyanis az augusztus utolsó két hetét Kisnémediben töltöttük. Nagyon szép időnk volt, már nem az a perzselő fajta, inkább lágyan simogató. A lányok vitték tovább a Barbie vonalat, nagyokat bicikliztünk hármasban, kettesben. A nyár nagy élménye, hogy mindenki önállóan teker!!! Én a fenyőfa árnyékában olvasgattam és szinte minden percben átéreztem, mennyire szerencsés vagyok, hogy együtt lehetek a gyerekeimmel és a szüleimmel. Ezért ért sokk hatás, amikor augusztus 24- én reggel leszálltam a vonatról. Éreztem, hogy ha nem is végérvényesen, de egy hosszú időre véget ért valami nagyon- nagyon idilli. A sírás kerülgetett, ahogy ballagtam végig az ébredező körúton. Még egy hétig biciklivel jártam be, nem vettem bérletet, ilyen módon tiltakoztam magamban a munka, a mókuskerék, az állandó idő hiány ellen.
És bekövetkezett. Ahogy Danának becsengettek, úgy indult be a kerék, úgy szakadt Ránk egyik pillanatról a másikra a sok-sok tennivaló. Edzések, mazsorett, ebédbefizetés, szülőik, házi feladat....
Nincs idő kártyázni, kirakózni, hosszabban beszélgetni, olvasni. Nagyon kell vigyázni, és újra megtalálni a rést a pajzson, hogyan megy minden flottul, hogyan lesz szép, hibátlan házi feladat és hogyan jut idő minden mellett együtt lenni, játszani, közös élményt szerezni. Ezt tanulom most.
Ha a betegségeknek lelki okai vannak, akkor ezért van torokgyulladásom. :(
