A csillaghegyi iskolában! Sikerült! Dana maradt ott ebédig, mi pedig vittük Dodit az oviba, ahol most kezdte a kiscsoportot. Tavaly minik voltak, és a nagyok helyére idén vettek fel kicsiket, igy vált egy igazi kiscsoport a Mókus csoportból. Nem mondom, hogy a 11 hét otthonlét utan befutott a csoport szobába, mert nem igy volt. A rákövetkező napok is hasonlóan alakultak, bár Krisz az, aki igazából érzékeli Dorka milyen hangulattal érkezik az oviba. Anett ésKriszta néni a legjobb óvonők, akiket csak el tudunk képzelni, szeretik, ölelik, vigasztalják a mi kis szomorú lánykánkat. A sírás elsősorban nekem és az Apjának szól, a délutáni hangulatából, apró szösszenetekből érződik, hogy jól érzi magát napközben.
Már barátkozik 3-4 gyerekkel, keresi őket a játszón , elkezdett bandázni velük...:)
Dana pedig....JÓL van!!!Nagyon elégedettek vagyunk az iskolával, a hangulattal, a tanítónők hozzáállásával, a munkatempóval. Danus nem tűnik fáradtnak, nem volt még eddig semmi olyan szokatlan a viselkedésében, amelyet az iskolának tudhatnánk be. Persze hazahozott már olyan szavakat, amelyek jelentésével valószínű nincs tisztában, de ez minden. Kezd nyitni 1-2 lány felé, a tanítónőt bátrabban szólítja meg, mint az első hetekben. Danus elég visszahúzódó személyiség, bízom benne, hogy megtalálja azt az 1-2 társat, aki hasonlóan gondolkodik, mint ő, akik nem használják ki naivságát, jóhiszeműségét.
Tehát a lányok rendben vannak, ott ahol vannak, ha éppen nincsenek otthon.:)
Mi is jól vagyunk, bár a háttérben zajló logisztikai munkába nekünk is bele kellett rázódni. Nekem még a második iskolai héten is rá kellett néznem a Krisztián által megírt családi napirendre, mert nem tudtam mikorkithovamiert kell vigyek. Belejottünk...Dana pluszban heti kétszerjár úszó edzésre a Komjádiba, igy tényleg kihasználjuk a napot. Szerencsére Krisznek sok munkája van, építgeti tervezői karrierjét . Nalam a Madáchban minden oke, megmaradtam részállásban ami még idén is nagyon kényelmes. Csak azt sajnálom, nem tanítom Petit. (Annapetigergő)
Mennek a napok egymás utan, azt soha nem fogom elfelejteni, amikor szeptember elseje estéjén Krisz ránézett a heti időbeosztásra és megjegyezte:
-húha, emellett a szigorú napirend mellett nincs kecmec, józannak kell lenni!
És most ebben vagyunk benne a szünetig...azért hétvégén koccintunk, es elégedetten nyugtázzuk, hogy nalunk itthon minden és mindenki a helyen van. Igy érzem.
