Tavaszi szünet

Néha elviccelek azon, hogy a szünetek miatt lettem tanár. Persze ennek nincs köze a valósághoz mert amikor kisiskolásként sorba ültettem a babákat és feleltettem, naplót vezettem, eszembe se jutott, hogy ez a szakma milyen sok szünettel jár. Amióta anya vagyok külön értékelem, hogy ősszel, tavasszal is megpihenünk, feltöltődünk, hogy aztán újult erővel vágjunk bele a kamaszok nevelésébe, fejtágításába.
Hétvégékkel együtt tíz napot voltam/ voltunk itthon húsvét után. Nagyon- nagyon jól teltek a napok, és csak az utolsó vasárnap hagyta el a számat egy olyan mondat, hogy jövőre máshogy szervezem a szünetemet...
Voltunk a lányokkal BKV-zni...végigutaztunk Pesten minden járművel és megállapítottuk, mennyire szerencsések vagyunk, hogy kertvárosban lakunk, megkímélve magunkat a napi forgalomtól, zajtól és kipufogó gáztól. Négyesben ellátogattunk a Mezőgazdasági múzeumba és megnéztük a dzsungel kalandot. Sajnos Dorka nem annyira élvezte a kincskeresést, hamar elfáradt a tömegtől, élményektől. De megérte Őt cipelni mert Dana rendkívül élvezte. Ami mind a két lánynak bejött, az a Nemzeti Szinház melletti sövény labirintus. Ajánlom azóta is minden kisgyerekes családnak. Krisz hetek óta meséli Danusnak a Minotaurusz történetet, Dana csüng minden szaván, így evidens volt, hogy ellátogattunk egy igazi labirintusba...jól tettük!
Két új dolog is történt e héten, többször voltunk a ligetben található közlekedési parkban. Dana görkorival, Dodo biciklivel figyelte mikor vált zöldre a lámpa. És pizsi-partyt  szerveztünk, itt aludt Bodza, Orsi barátnőm lánya. A lányok egész nap játszottak, este együtt fürödtek és szó nélkül mentek aludni!
Dana es Krisz beiktattak egy közös délutánt, moziban, fagyizóban voltak amíg mi Dorkával egy szülinapon vettünk részt.
Sűrű, de nagyon jó kis hét volt, megfelelő arányban az itthon és máshol töltött órák száma. Jóvolt kilépni a napi rutinból és együtt lenni a lányokkal. Nagyon-nagyon örülök, hogy Krisz is ilyen sokat volt velünk, ez a legszuperebb programnál is fontosabb. Mert az a legfontosabb, amit pénzért nem tudsz megvásárolni. Az együtt töltött idő, egy közös nevetés, egy kézfogás.

Húsvét

Ahogy közeledett a Húsvét, úgy romlott el az idő. Ahogy egyre hidegebb lett, tudtuk, hogy közeledik a Húsvét. Vagy hogy is volt ez? Nagyjából úgy, mint tavaly.
A fiúk kint megnyitották a bogrács-szezont, a lányok bent a melegben beszélgettek. Egyedül a gyerekeket nem érdekelte az időjárás, ők szélben, hidegben kint akartak lenni, mindenhez volt kedvük. Apu és Krisz felállították a trambulint, hintát...remélem idén is jó sok időt töltenek majd benne/rajta  a lányok.
Már a szombati napot is kint töltöttük, együtt ettük Anyu isteni sonkáját. Gasztronómiai szempontból kiváló volt minden, a gulyás régóta nem volt ennyire finom, Anyu sütijeiről nem is beszélve!
Vasárnap jöttek Éviék, hétfőn a fiúk is meglocsoltak minket.
A Nyuszi idén is gazdag volt, sok szép ajándékot csempészett a fa alá.