Szenzáció!!!

Legalábbis szerintem. Hogy Dorka lányunk, aki 2és fél kilóval, pehelysúllyal látta meg a világot pár napja 10 hónaposan (és alig 7 kilósan...)megtette élete első, második, harmadik, negyedik, ötödik lépését. Én ekkora kisembert még nem láttam járni...

És pohárból inni sem... Eközben megünnepeltük Daniella nevenapját, idén először étteremben...Danus most választott/evett először külön menüt, Mátyás királyét. Azóta is azon gondolkodom milyen kakaóval tölthették meg anno a király palacsintáját...Talán már akkor is volt Dana kedvence a nyuszis kakaópor???

Hőség

A kánikula a lehető legjobb helyen, Kisnémediben csapott le ránk. Két hetet töltöttünk ott és talán maradtunk volna még, ha egy fránya fülfájás haza nem zavar minket. De erről majd később. Szegény Krisz ismét kimaradt a jóból, hiszen csak 1 napra jött el hozzánk, a többit a felforrt Budapesten töltötte. Innen informált minket a melegről, a növényeim állapotáról vagy a szlovák medvéről. Az elkóborolt medvebocs története annyira lekötötte Danát, hogy Apjával folytatott telefonbeszélgetéseik nagy része a medvéről szóltak. Minden nap megkérdezzük Danust, hogy mit álmodott. Egyik reggel bánatosan kelt,szótlan volt, rosszkedvű. A rutin:-Mit álmodtál Dana kérdésre aztán kiderült, hogy a szlovák medvéről álmodott. Talán a szlovák szót még nem tudta mihez kapcsolni mert ezt mondta: - Farkasokról, rókákról és a szlovák medvéről álmodtam, Anya, mi az a szlovák medve? Danus tünemény továbbra is. Örömmel vártalak Anya!-mondja nekem a homokozó széléről. Örömmel készítettem neked ezt a várat. -Segítek neked elpakolni néha, elég jó dolgod van!-böki oda nekem pakolás közben. Doriszhoz továbbra is kedves és szeretetteljes, csak a játékai védelmében löki meg finoman a hasát. (amitől persze Dorka rögtön fenékre huppan)Egyébként beköszöntött, az éppen az kell, ami a másiknál van-korszak, ami a két lányra oda-vissza érvényes. Dorka 10 hónapos. Egy lobbanékony, erős akaratú kislány, aki kiköveteli a tárgyakat/ételt és nemtetszésének sikítással, kiabálással ad hangot. Egyértelműek a jelzései, nagyon élvezem, hogy ennyire kifejezi magát. Egyik pillanatban sikít, aztán a másik pillanatban táncol, rugózik, produkálja magát és elbűvöli a környezetét. Anyu pedig minket bűvölt el, hiszen minden nap más finomsággal kényeztetett minket, külön menüje volt Danának, Dorkának és nekünk. A friss barackos gombócnak, tejszínhabos gyümölcsrizsnek, csokiöntetes palacsintának persze senki nem tudott ellenállni...Dana a meggylevest nem lefetyelte, hanem felfetyelte, logikus nem? Rólam annyit, hogy kiraktam egy újabb óriás puzzle-t (Prágáról) és ABC- sorrendbe rendeztem kb 200 Nők Lapja mesét. Bravo. Mire a bejegyzést befejeztem-mert időhiány miatt nem egyszerre íródik-szerencsére a pancsolás miatti fülfájás is lecsengett. És akkor pár kép

az elmúlt hetekből. Van köztük otthoni, telki, gödöllői.

Ez az utolsó kép kicsit visszavisz minket az időben. Danus itt 10 hónapos.