9+9

Dorottya betöltötte a 9. hónapot, így itt az idő, hogy összegezzem a kicsilány életének első 18 hónapját. Az első 9et még 2:1 ben töltöttük. Hogy milyennek éreztem Dorkát? Izgágának!!! Rengeteget mocorgott (én se sokat feküdtem nyugodtan) és okozott kínos perceket, estéket (mellékhelységek, bokrok, fatövek, kórház meglátogatása). A második 9 hónapot már szemtől szemben, azaz inkább kéz a kézben töltöttük. Milyen volt/van Dodó? IZGÁGA!!!! És akaratos, hisztis, harcos, nyugtalan és és és nagyon ANYÁÁÁÁÁÁÁÁS!!!!!!!! És ezek engem cseppet sem zavarnak(a legtöbbször) mert tudom, hogy Dodiból is rendes, jóalvó, szófogadó nagylány lesz (vagy nem). Az elmúlt másfél hetet Némediben töltöttük, ahol Dorka megtanult integetni és egyedül állni. Ezt a mutatványt általában 2-3 tárggyal a kezében végzi. Egyre nagyobb a hangja, ami ha valami nem rágható, nyitható, elérhető gyakran sikításba vált át. Danus továbbra is nagy kedvenc nála és viszont. Dana mindenből rögtön neki akar adni, mindent neki megmutatni. Így volt ez azzal a két szem cseresznyével is, amelyek a Dana-fán teremtek... Vendégek is jártak nálunk. Bogival: Vencel és Benedek: A két szem cseresznyét minden nap ellenőriztük, hiszen sokszor volt éjjel vihar. Dana mindig nyugtázta, hogy: Jajdejó, egy sem esett le!(a kettőből). Aztán az utolsó nap reggelére eltűnt az egyik szem cseresznye ( van még 5 cseresznyefa a környéken, miért az kellett annak a madárnak???!!!) Dana reakciója: Nem baj, akkor az legyen a Dodié! Ezt nem lehet tanítani. Ez az egyik gyerekben benne van, a másikban nincs. Danusban ott van.