Az egyik kedvence a horgászat volt és azt hiszem örülnének az élő halak is ha ilyen horgász horgára akadnának, aki alig fogja ki őket máris visszadobja.

Volt szerelés, memória-kártyázás az OTP sátorban, ahol Dana nagyon ügyesen forgatta a lapokat, de sajnos nem annyira, hogy a fennmaradó lakáshitelt kiváltotta volna vele.

Aztán jött a vihar, amikor is behúzódtunk egy ponyva alá, ami alól Dana, apja kérésére kiment és esőtáncot járt az esőben.

Igaz, ami igaz, még csak 92 cm..
Vasárnap is folytatódott a móka, de ezúttal Dunaharasztin, Laura első áldozásából megrendezett kerti bulin. Akik jól ismernek tudják, hogy mit is jelenthetett nekem ez a nap, ez a találkozás. Laura gyönyörű volt, Dana teljesen odáig volt érte, vitte utána a cipőjét is.

A templomi szertartás persze hosszú volt Dankának, de ahogy meghallotta az egyházi énekeket máris táncolni akart. Mintha a vérében lenne...
Mondjuk erre a Vajda-Oláh szülőpáros név adhat némi magyarázatot...