Most hogy órák múlva véget ér a január ki merem jelenteni, hogy még mindig a leghátsó helyet foglalja el nálam a 12 hónap közül. Idén sem szerettem meg, hogy nagyon hideg van, hogy hamar sötétedik, hogy igazából semmi kedve az embernek semmihez. Jó talán ez így nem teljesen igaz, tény az, hogy a kevés napfény nem tesz jót a hangulatunknak. A miénknek. Merthogy a gyerekeket szerintem cseppet sem érdekli a korai sötétedés vagy hogy kint minden szürke és hideg. Legalábbis Danus úgy áténekelte-ugrálta-gyurmázta-rajzolta-matricázta-szánkózta ezt a hónapot, hogy hajjaj!!!
Ezért nagyon irigylem ezt a 2 éves 2 hónapos bogarat. Hogy nem sopánkodik, nem sajnálkozik, nem sóvárog más iránt. Elfogadja és az utolsó cseppig kiélvezi a jelent.
A Nagyszülők ismét elkényeztettek minket, ugyanis hétvégenként Dana általában Gödöllőn tartózkodott, hétközben pedig Anyuék tették lehetővé, hogy színházba menjünk vagy itthon filmet nézzünk.
